2008. május 22., csütörtök

Rózsa

A Lassú RR 2-ben elkészültem Kapcsa kendőjével.


Élmény volt hímezni a csipkével beszegett, gyönyörű, sárga 14-es
hímzővászonra.


8 szín kellett hozzá, 33x35 öltéses.

2008. május 19., hétfő

Zorán-koncert

Szombaton Zorán-koncerten voltunk, nagyon tetszett, mint mindig :-)

Ezúttal a Művészetek Palotájában került rá sor, ez volt az első alkalom itt. Nekem úgyszintén, még sosem jártam benne. Hallgattam már koncertet a Vígszínházban, az Erkel Színházban, a Sportarénában, illetve a füstösemlékű BS-ben. (Egyszer akartam megnézni a BS-ben a híres karácsonyi vásárt, egy bizonyos szerdai délután, de aznap hajnalban leégett.)

Ezúttal nem voltak meghívott vendégek, sem különleges hangszerek, csak "A dalok és mi" :-)
Sajnos nem volt a harmonikás Orosz Zoltán sem, akinek csodás játékát eddig minden koncerten ámulva figyeltem.

2008. május 15., csütörtök

4. nap - Keukenhof

Elérkezett a nagy nap, a lényeg. A mai program határozta meg, hogy mikor legyen a nyaralásunk, ugyanis a tulipánok és társai virágzási idejéből kifolyólag a kert március közepétől május közepéig van nyitva. Pont jókor jöttünk, mert megtudtuk, hogy pár héttel korábban még nem virágzott ennyi minden. Azért voltak még bimbós virágok, de elenyészően kevés arányban.

A jegyeket előre megvettük a neten, így elkerültük a pénztárnál való hosssssszas sorbanállást. Rengetegen voltak, pedig csak hétfő volt, mi lehet itt hétvégén...

Amikor régebben virágkatalógust lapozgattam, arra gondoltam, biztos photoshoppal javították fel a színeket, mert ki van zárva, hogy ilyen színek a valóságban is létezzenek. Nos, bizton állíthatom, hogy márpedig vannak :-)

Különféle tetszetős kombinációban eszméletlen színkavalkádban volt részünk. Főleg tulipánok, jácintok, nárciszok, fürtös gyöngyikék virágzottak (igen, az a közös bennük, hogy hagymás növények), de volt néhány másfajta virágágyás is. Nemcsak a színek adták a változatosságot, hanem a formák, méretek is. Fürtös gyöngyikéből például majdnem húszfajtát számoltam össze. A legismertebb kékeslila típuson kívül láttam lilát, liláskéket, fehéret, halvány-, közép- és sötétkéket , ezeken belül nagyfejűt, kisfejűt, hosszúszárút, rövidszárút, stb. Mint Gombóc Artúr és a csokoládé. Persze a legnagyobb változatosságban a tulipánok pompáztak.

Abba is hagyom a meddő kísérletet, hogy szavakba öntsem a kert szépségét, beszéljenek helyettem a képek.


További képek

Az egyik turista azt mondta Annáról, amikor megálltunk mellette fényképezni, hogy "Die schönste Blume". És milyen igaza van :-)

Egyszer Anna szagolgatni kezdte az út melletti jácintokat, majd hirtelen úgy gondolta, szakít egyet magának. Diszkrét sikollyal elkaptam onnan a kezét, mielőtt barbár módon kárt tett volna a vegetációban. Csak nézett rám nagy szemekkel, hogy miért pánikolok, és továbbsétált.

A nagy pánikot egy kis jégkrémmel hűtöttük le: ettünk egy-egy Magnum Temptationt. Azaz mauritiusi vaníliafagyit étcsokiba mártott kaliforniai manduladarabkákkal, belga csokimázzal bevonva. Nagyon fincsi volt, csak nem meglepő módon kevés :-)

Minden virágtípus külön névvel rendelkezik, láttunk Attila fantázianevű virágot is.

A Beatrix királynő pavilonban orchidea- és broméliakiállítás volt, nem kispályás egzotikus szépségekkel. Plusz hab volt a tortán, hogy egy másik üvegházban, amikor már azt hittük, nem lehet tovább fokozni, hortenzia-, begónia- és ciklámenkiállítást találtunk, megspékelve még újabb fajta csodaszép tulipánokkal, jácintokkal, nárciszokkal, stb.

Egy fontos információ: a Fekete Tulipán Múzeum nem a fekete tulipánt mutatja be, az csak a neve :-)

Végül a nap felfedezése: leesett (óriásit koppant), hogy Thea Gouverneur xszemes tervező hölgy holland.

2008. május 14., szerda

3. nap - Delfinárium, Harderwijk

Indulás előtt a delfinárium holland nyelvű honlapján kerestünk volna előzetes információkat a napi programokról, nem ment könnyen. Macsi segítségével sikerült megfejteni, hogy a nyitva tartás színkódja azt mutatja, mekkora tömegre lehet számítani az egyes napokon (lila = zárva, zöld = nyugodt, narancs = tolongás, magenta = tömegnyomor). Az csak a helyszínen derült ki, hogy az attrakciók minden nap máskor kezdődnek, 2-3 alkalommal egy nap. Belépéskor kaptunk programfüzetet (lapot), térképpel együtt, így megtervezhettük a napi menetrendet. Ez nem volt egyszerű, ugyanis bele kellett kalkulálni, hogy ha látni is szeretnénk valamit, kezdés előtt legalább 15 perccel érdemes odamenni a helyszínre.





További képek

Az első fókashow-nál ezt még nem tudtuk, úgyhogy alig láttam valamit a borjú- és kúpos fókák mutatványaiból. Anna sem, de őt nem zavarta, mert a tavacska mellett volt egy jó kis játszótér (egy a sok közül). Szóval ezen plusztudással felvértezve átterveztük a napunkat, belekalkulálva, hogy a három fő attrakciónál ülőhelyes a lelátó, így korlátozott a nézőszám.

A következő attrakció helyszínére már időben érkeztünk. Nagyon aranyos, kaliforniai oroszlánfókák voltak a szereplők ("kézen álltak", "lábra álltak", integettek, tapsoltak...), jó volt a hangulata, az idomáron is látszott, hogy élvezi.

Ezután az egyik fő attrakciót néztük meg: a rozmárshow-t. (A babakocsit le kellett tenni a bejáratnál elhelyezett parkolóban, mert az ülések között nem lett volna elég hely.) Az összes műsort hollandul kommentálták, itt először végre értettem valamit: Team A és Team B azt jelentette, hogy "A" csapat és "B" csapat :-) Meg azt, hogy a négy közül a legnagyobb rozmár több mint 800 kg volt. Amikor hátrafelé csúszott, a hangszóróból kamiontolató csipogás hallatszott. Nagyon tetszett ez a show is, a sok cuki kövér rozmárral.

Ebéd-és játszótérszünet következett utána, és megnéztük a rája-cápasimogató medencét. Bár volt több rájashow is, a programunkba sajnos egyiket sem tudtuk beilleszteni. A medencéjük szélén körben magasított perem futott végig, úgyhogy simogattam egy csomó ráját, kiscápát, nagyon élveztem :-) Anna is belelógatta az ujjai hegyét a jó hideg vízbe, úgyhogy azután már folyton csak az én kezemet nyomkodta vissza, hogy simogassak még. Annyira tetszettek neki a ráják, hogy kapott egy plüss, kékpettyes tüskés ráját. Mókás látványt nyújtott, ahogy némely rája háton úszott, meg oldalazva úgy, hogy az uszonyuk(?) félig kilátszott a vízből. Lehet, hogy a show közben is ezt csinálják, mindenesetre nagyon tetszett.

Utána időben állóhelyet foglaltunk a kültéri, (palackorrú) delfinshow helyszínén, egy nagyobb tónál. Három idomár kajakkal kievezett a szélére három különböző helyre, 5-6 delfinnel foglalkozott mindenki, így mindenhonnan jól lehetett látni mindent. A delfinek hanyatt fordultak, bólogattak, csak a farkuk látszott ki, stb. A legnagyobb sikert mindig az aratta, amikor a delfinek különböző módon, egyedül vagy szinkronban kiugráltak a vízből. A csúcspont az volt, amikor az idomárok párhuzamosan egymás mellé igazodtak a kajakokkal, egyszerre elindultak a negyedik part felé, és az összes delfin végig ugrándozott mellettük.

Ezután egy barnadelfinshow következett. Jóval kisebb méretű, mint palackorrú társai, úgyhogy nagyon édes volt, ahogy majdnem ugyanazt csinálta, mint a "nagyok" :-)

A következő a fókás főattrakció volt. Kaliforniai és dél-amerikai oroszlánfókák, valamint matróznak öltözött idomárok és egy börtönőr komplett történetet adtak elő, igazi díszletek között. Volt hajó, börtön, kocsma, egyéb épületek, és volt szerelem, börtönszöktetés, üldözés, sok-sok huncutság és nevetés, bevonták a gyerekeket is. Amikor az egyik fóka egy játékkacsát beletett a hordóba, akkor valami ilyesmit kiabáltak, hogy "De rubbereend is in het vat!" = A gumikacsa a hordóban van! Nagyon jól szórakoztunk mi is :-)

Ezután újabb, sőt mondhatni a fő-fő attrakciót néztük meg, egy fedett csarnokban volt a másik delfinshow. A gyerekeknek delfinekről szóló kvízjátékot vetítettek egy képernyőre, egyrészt oktató célzattal, másrészt hogy gyorsabban teljen az idő kezdésig. Az attrakció alatt a képernyőn a medence víz alatti részét lehetett látni. Két idomár együtt úszott a delfinekkel, meg magasugrottak a vízből kiugró delfinek orráról. Két gyereknek életre szóló élményt szereztek azzal, hogy "irányíthattak" egy-egy delfint: az egyik a saját tengelye körül forgott függőlegesen, a másik hanyatt fordult, és a hasát mutatta. Az előző delfinshow-t Anna átaludta, ezt borzasztóan élvezte: majd kiugrott az ölemből a nagy lelkendezéstől, amikor a delfinek kiugráltak a vízből.

A nap utolsó attrakciójának csak a végét láttam: északi oroszlánfókák szerepeltek benne, és a legkövérebb példány folyton belecsobbant a vízbe, így az első sorban állók jó vizesek lettek.

Játszóterezéssel vettünk búcsút a delfináriumtól, újabb csodás nap telt el.

2008. május 5., hétfő

2. nap - Amszterdam

Ezen a napon vendéglátóink vezetésével keresztül-kasul bejártuk a várost.

A házak nagyon keskenyek, ugyanis régen a homlokzat szélessége alapján vetettek ki adót. Azonban tetszőlegesen hosszúak lehettek, és mivel senki nem szeret sokat fizetni, a szélességen spóroltak, a lehető legtöbbet. Ez azzal járt, hogy a bejárati ajtók elég keskenyek lettek, a lépcsők szintén nagyon szűkek és meredekek. Így a bútorokat az ablakokon keresztül emelték be a házba a homlokzat tetején lévő gerendán elhelyezett kampó/csiga segítségével, ezek ma is láthatóak. A probléma persze ma is ugyanaz, csak a módszer változott: láttunk is egy költözést. A bútorszállító autó mögött egy rámpa vezetett egy első emeleti ablakig, és az elektromos emelő épp egy platón vitte fel a komódot.
A házak némelyikén két ajtó volt. Az utcaszinten lévőt az alkalmazottak használták, az urak a lépcsőn mentek fel a másikhoz.



További képek

A városban rengeteg a csatorna, összesen 100 km hosszan kanyarognak, mintegy 1000 híd (hidacska) ível át felettük. Rendszeresen használják őket, a falakon méterenként volt csónak/hajó/ladik kikötésére szolgáló bemélyedés, egyes szakaszokon nem is volt szabad hely a fal mellett. A nagyobb csatornákon lévő hidakat fel lehet emelni/elforgatni/kétfelé nyitni/leereszteni és aláforgatni stb, hogy a magasabb hajók átférjenek. A városnéző hajók épp ezért ezért igen alacsonyak, üvegtetősek. Néhányat híres zeneszerzőről nevezték el, az egyiket Lehár Ferencről :-)
A rakparton parkoló autók közül átlagosan hetente egy belegurul a vízbe, mert nincs mindenhol 10 cm magas korlát, és a minél jobb helykihasználtság érdekében a lehető legközelebb próbálnak gurulni a rakpart széléhez.

Az autósoknak egyébként is nehéz dolguk van a városban, ugyanis a fő közlekedési eszköz a kerékpár. Szó szerint mindenhol van bickliút, hatalmas forgalommal, alaposan körül kell nézni átkelés előtt. Minden háznál, boltnál van biciklitároló, de általában a fal mellett is több sorban parkolnak a járgányok. Nem is beszélve a pályaudvarnál lévő óriási, háromszintes bicikliparkolóról. Láttunk sok "hanyattbiciklit", biciklis taxit. Meg olyan gyerekhordozósat, ahol elöl volt egy "láda", abban egymással szemben/mellett ültek a gyerekek. Volt lépcsős pincelejárón külön sín a biciklinek. Sok helyen lehet kölcsönözni, javíttatni annál kevesebb helyen, mert 20 euróért már lehet bringát kapni, így egyszerűbb újat venni. A régit meg néha bedobják a csatornába, úgyhogy a rendszeres mederkotrásnál a markoló tömegestől emeli ki szegény, jobb sorsra érdemes bicajokat a vízből.

Mi villamossal közelítettük meg a belvárost. Ez egy újabb érdekes dolog. Hollandiában a különböző "BKV"-k szövetségben vannak egymással, így ugyanazt a jegyet használhattuk Amszterdamban és Hágában is. Zónás rendszerű, azaz annyi rovátkát kell érvényesíteni, ahány zónát átlép az ember, plusz az alapdíj. A zónák számától függően pedig adott időn belül akárhányszor át lehet szállni. Amelyiken utaztunk, alacsonypadlós volt, a kalauz kis fülkében üldögélt. A mellette lévő ajtón kellett felszállni, és kezelte illetve árulta a jegyeket, ellenőrizte a bérleteket. Ha valaki másik ajtó választott, mikrofonon szólt neki.

A Rijksmuseum impozáns épületét csak kívülről láttunk, lesz majd miért visszajönni :-)
Sétáltunk a virágpiacon, majd megpihentünk a a barátságos Begijnhofban. Ebben a begina-udvarban (női szerzetesrend) a házak körbevettek egy kis anglikán templomot, de az épületben volt kis katolikus kápolna is.

Láttunk bulibringát, ahol kb. 12-en körbeülnek egy kerekes sörpultot, és igazi sört csapolnak. Minden bárszék alatt van pedál, és különböző áttéteken keresztül együttes erővel hajtják előre.

Első holland gasztronómiai élményem egy almatortához kötődik. Nagyon finom volt, sokkal inkább alma, mint torta. A hollandok szeretik a gyümölcsös dolgokat, a fagyiárus kocsik mellett rendszeresen láttunk eperárusokat. Látványra elég rózsaszínűek voltak. Lehet, hogy Hollandiában ez számít érett epernek, én maradok a sötétpiros magyarnál :-)

Délután Anna jót játszott egy játszótéren, mellette láttam olyan focipályát, amelynek három oldala és teteje is hálóval volt borítva.

A Rembrandt téren áll a híres, Éjjeli őrjárat című festmény alapján készült szoborcsoport. Itt tudtam meg, hogy az a furcsa, fanyar, ismeretlen szag, amelyet már több helyen is éreztem, az a marihuána, ugyanis az emberek rendszeresen járnak erre a térre füvezni. Hiszen, mint tudjuk, ez itt legális.

Spring Window 12. nap

Utazás előtt 4 napot hímeztem (ha már előkészítettem ;-), az utazás alatt pedig további két estét, így lett kész egy újabb negyed ablak.

Sajnos bontanom is kellett.

A falról leszedtem a tapétát, mert nem vettem észre, hogy a nyári ablak kicsivel kisebb, ezért az onnan átvett virágok nem jól helyezkedtek el az ablak körül.

Megterveztem, hogy pontosan hova jöjjenek a virágok az új tapétán, és ismét pihentetem "egy kicsit" az ablakot (a múltkori pihenő két hónapos volt, hmm).
U.i.
A képtár még mindig dögrováson, nem adok neki több időt, úgyhogy feltöltöm máshová a nyaralás képeit, hogy jöhessen a részletes, képes beszámoló, uff! :-)

2008. május 3., szombat

1. és 12. nap - utazás

Hajnali 3-kor indultunk Budapestről. Anna említésre méltóan jól viselte az utat. Sokat segítettek Gryllus Vilmos és Halász Judit dalai, valamint mondókák, egy kis ropi, és parkolótól függően játszóterezés vagy motorozás. Hollandiában összesen kb. egy órát dugóban araszolgattunk, ez különösen idegesítő volt, oly közel a célállomásunkhoz. Végül este 7-re értünk Amszterdamba, 1400 km megtétele után.

A hazafelé vezető út 200 km-rel rövidebb volt, szinte végig esett az eső. Az tette érdekessé, hogy az autópályán láttunk szállítani villamost, tankot, lánctalpas markológépet, egyéb furcsa berendezéseket, sőt, egyszer a leállósávban parkolt egy darabka híd.

LinkWithIn

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...