Xszemes munkáim 2005-ben

Előző bejegyzésemben a kezdetektől 2004-ig szedtem össze a hímzéseimet.

2005 elején felfedeztem, hogy kapható kétoldalán szegett Aida-szalag. 26 öltés szélességű 16-os sűrűségű anyagot vettem, és jó sok könyvjelzőt készítettem belőle, mivel gyorsan (költői túlzás, a hímzés nem egy gyors technika), szóval viszonylag gyorsan elkészülnek, kedves ajándék mindenkinek, aki szeret olvasni.

Ez az elefántos egy kedves kolléganőmnek készült, DMC fonalakkal. Maga a minta a "365 Alphabets" kiadványból származik. A két szélét fehér ikszekkel zártam le a rojtozás előtt, így garantáltan nem fog kibomlani.

Másik kedves kolléganőmé lett ez a gésás könyvjelző, az adta az ötletet, hogy járt már Japánban. A mintát egy kifejezetten könyvjelzőket tartalmazó füzetben találtam, a pontos címe a feledés homályába veszett.

Harmadik kolléganőmé lett ez a cuki cicás, a talpnyomos ábécé nagyon találó, szintén a "365 Alphabets" kiadványból származik.

Ez egy remekül hegedülő, akkor még 11 éves ifjúnak készült, a hegedűt és a betűket is a "365 Alphabets" kiadványban találtam meg. (Azóta már nem hegedül, viszont alaposan felnőtt, és biztonságtechnikai mérnök lett.)

Az előző könyvjelző tulajdonosának a nővére kapta ezt, mert az ő egyik kedvenc állata szintén a béka, mint nekem :) Szintén egy könyvjelzős kiadványból származik a minta.

A sógorom kifejezetten lundás mintát kért a könyvjelzőre. Valerie Pfeiffer: Fish Tonight képe három lundát ábrázol, innen választottam az egyiket. Viszont ez szélesebb volt, mint a rendelkezésre álló 26 öltéses szalagom, úgyhogy maradt a korábban bevált, körbeszegett és rojtozott anyag.
Mivel a minta kiadója a Heritage, először találkoztam a speciális öltésfajtáikkal, ahol nem átlósan, hanem függőlegesen vagy vízszintesen kell félöltéseket hímezni (https://www.hcrafts.com/counted_cross_stitch_tutorial.html).
17 színnel, 16-os Aidára készült, hogy a hímzés kisebb legyen, mintha 14-esre hímeztem volna. Akkor még nem tudtam, hogy töredéköltést tartalmazó mintához nem szerencsés Aidát választani, de megküzdöttem vele...
Érdekesség még, hogy ennél a mintánál használtam először Venus fonalat. (Még krekatitól rendeltem...) Meg voltam/vagyok vele elégedve, mert bár nem egy DMC, de jó a minősége és az ár-érték aránya, úgyhogy ezután szinte mindent azzal hímeztem, és apránként a teljes paletta lefűzhető tasakokban a fonaltartó mappáimba került.

Ebben az évben az első hímzésem a Keresztszemes Magazinba a kedvenc Neuschwanstein kastélyomat ábrázolja, és a címlapra került a 2005. májusi (13.) számban. Az elején sokat dilemmáztam, hogy elvállaljam-e, mert egy hónap alatt kellett befejezni. 105 x 140=14.700 öltésből áll, és nem tudtam, hogy munka mellett lesz-e rá elég időm. Végül úgy voltam vele, hogy minden nap 24 órából áll, és ott van még az éjszaka is, úgyhogy belevágtam.
A végén ugyancsak kellett iparkodnom, egy szabadnapot is kivettem, amikor reggeltől estig szinte megállás nélkül hímeztem (ah, boldog idők, azóta sem volt ilyen), de időben kész lettem vele.
14-es Aidára készült 33 Madeira színnel. Boros Andi keretezte Komáromban, ez egyébként az első bekeretezett képem.

A hímzésnek köszönhetően fedeztem fel Cicely Mary Barker csodaszép sorozatát. 170 különböző virágtündéres illusztrációt készített 1923-tól kezdve. Víz- és olajfestékkel, tintával, pasztellkrétával egyaránt mesterien bánt.
Rengeteg képét átdolgozták keresztszemes mintává, különböző méretben és kidolgozottságban.
A mai napig ők a legkedvencebb tündéreim, annyira bájosak, és annyira harmonikusan belesimulnak névadó virágaik közé. (Ezért lett a nicknevem Tündérke :) )
Kitaláltam, hogy hímzek magunknak egy órát, amelyen hőn szeretett tündérkéim lesznek rajta. Hosszas számolgatás és keresgélés után találtam négy olyan mintát, amelyek alsó-felső sarokba illenek, ha kellett, tükröztem. Columbine, Narcissus, Forget-me-not és Lavender tündérek szerepelnek rajta, összesen 39 szín kellett hozzá. A számlapot egy másik órás mintából vettem, illetve csak vettem volna, mert a hímzővásznon hosszában és széltében nem ugyanannyi öltés volt. Úgyhogy alaposan sakkoznom kellett, hova is hímezzem a számokat, hogy kör, ne pedig ovális vagy ellipszis alakban helyezkedjenek el.
Az már csak hab volt a tortán, hogy először találkoztam franciacsomóval, viszont nagyon jó fényképes leírást találtam róla, úgyhogy egyből sikerült.
A Conradban vettük az óraszerkezetet és a mutatókat, és Boros Andi keretezte Komáromban. Az első verzióban mélyített keretet kapott, az egészet üveglap fedte, de a mutatók folyton összeakadtak, úgyhogy egyszerűbb volt hosszabb tengelyre rátenni a mutatókat, és átfúrni az üveglapot. Természetesen a mai napig megvan, és szeretjük :)

A következő, júniusi (14.) számba egy csöpp citromfát választottam. Képeslap lett belőle 14-es Aidára, jólesett a kastély után kisebb lélegzetvételű munkán dolgozni.

A júliusi (15.) számba két könyvjelzőt is hímeztem, barna és szürke 14-es Aidára. Készre varrták nekem, a hátoldalukat egyszínű anyaggal vonták be, és fércöltésekkel díszítették. A két charm hihetetlenül feldobja őket.

Az augusztusi (16.) számból egy napraforgós képet választottam, 14-es Aidára készült. Érdekessége, hogy a költözés előtti és utáni konyhánkhoz is tökéletesen illik. Szintén Andi keretezte.

Szeptemberben lettünk kész a korábban már említett "Summerhouse Window" mintával, Attilával együtt hímeztük. A főbb paraméterek:
Design: Lanarte
Anyag: törtfehér 28” vászon
Fonalak: 48 színű DMC
Méret: 200 x 250 öltés, nem telibe hímzett
Speciális öltések vagy fonalak: nincsenek
Idő: kb. 200 hímzésnap, 2 év és 9 hónap alatt
Ahogy említettem, 2002. karácsonyára kaptam (választottam) ezt a készletet, tulajdonképpen ezzel kezdődött felnőtt komoly hímzős pályafutásom. Attilát is újra megtanítottam hímezni, gyerekkori tudásának emlékeit felidézve, úgyhogy közösen dolgoztunk rajta. Általában én hímeztem, ő pedig megtervezte közben, hogy merre haladjak, cserélgette a fonalrendező és a tű között a fonalakat, és színezte a mintaíven a haladásunkat.
Emlékezetes volt, hogy 2003-ban elvittük magunkkal a görögországi nyaralásunkra, ültünk a déli pihenőidőben a kellemesen hűvös, árnyékos erkélyen, és hímeztünk békés egyetértésben.
Ezt a képet is Andi keretezte.

Az októberi (18.) számba egy gombát választottam. Első találkozásom volt lenvászonnal, (28-as, natúr színű), amin remekül mutat a vörhenyes őzlábgomba. Nem könnyű szépen hímezni rá, azóta sem lett a kedvencem. A keret telitalálat, ismét Andi nagyon jó érzékét dicséri :)

A novemberi (19.) számban ekrü 16-os Aidára készült egy kardamom fűszerrel díszített szalvéta. (Tavaly kóstoltam először ezt a fűszert, amikor az Egy Csepp Világnapon Bernáth József séf kardamomos tejszínhabbal kínálta a cukormentes brownie-t.)

Decemberben hímeztem egy ágaskodó unikornist 14-es kékesszürke Aidára,  amely már csak a  következő évben, 2006. februárban (22.szám) jelent meg, szintén a címlapon. Most először dolgoztam metál- és selyemfonallal, a farka-sörénye-patái-szarva tartalmazzák ezeket a speciális fonalakat. A háttérben elszórt öltésekhez valamilyen gyöngyházszerű, műanyagos tapintású, kicsit merev fonal kellett, nem volt kellemes dolgozni vele. Ezért is választottam a képet, mert ki akartam őket próbálni.
Vagy van összefüggés, vagy nincs, de amikor ezt a képet hímeztem, Annával voltam várandós. És mit ad Isten, a kedvenc állata a lovacska és minden rokona, úgyhogy nagyon örült, amikor nekiajándékoztam tíz évvel később ♥

Kihímeztem a kedvenc Vervaco-féle békás párnám párját, egy csodaszép tavirózsát, ezt az Éva Kézimunkában varrták készre.

Az öcsém nagyon szereti Japánt, neki készült ajándékba ez a Lanarte készlet, 28-as narancssárga vászonra feketével előfestett háttérrel, hozzá adott DMC fonalakkal.

Ez volt az első Assisi-típusú hímzésem, amikor a hátteret hímezzük csak ki, és maga a főmotívum üresen marad, kontúrokkal kiemelve. 14-es Aidára készült, 4 színnel. Egy trükk, amit azóta megtanultam, hogy hasonló esetben a multikolor fonalakkal vegyes színű hatást lehet elérni, állandó színváltások nélkül. Egy gyönyörű példa erre Anita munkája.

Ez a monogramos képeslap (a "365 Alphabets"-ből) egy kedves kollégám esküvője alkalmából készült. Néhány kollégámmal és Attilával mi is hivatalosak voltunk az erdélyi esküvőjére, amely nagyon jól sikerült :)

Ezek a képeslapok megrendelésre készültek, Franciaországba utaztak ki, keresztelőre kapták ajándékba a kis érintettek. A Modern Keresztöltésből választottuk ki a betűket, 14-es Aidára készültek DMC fonallal.

Karácsonyi ajándékként készült ez a maci, első hímzésem műanyag kanavára. Sűrűségét tekintve 14-es Aida, és belecsempésztem egy kis metálfonalat is. Hamar rájöttem, hogy érdemes hegyes tűvel hímezni, mert könnyebb eldolgozni a fonalat a hátoldalon.

Karácsonyra kihúztuk egymást a hímzős csoportban, én ezeket a karácsonyfa-díszeket ajándékoztam, műanyag kanavára hímezve.

A folytatása itt olvasható a 2006-os év hímzéseivel...

Boldog karácsonyt!

Áldott, békés, boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!

Xszemes munkáim a kezdetektől 2004-ig...

Azt napra pontosan meg tudom mondani, mikor kezdtem gyöngyöt fűzni, az xszemezésnél nincs ennyire konkrét kezdőpont.

A keresztszemes hímzés alapjait nagyjából tízévesen  tanította meg a nagymamám:
- felső szál egy irányban álljon,
- hátul lehetőleg függőlegesen álljanak az öltések,
- nem csomózunk kezdésnél-eldolgozásnál, hanem átvezetjük a fonalat a hátoldalon a szálak alatt.
Emlékszem, hogy egy Fürge ujjakban jelent meg egy nyúl egyszínű mintája. Valamilyen kék, vastag hímzőcérnával hímeztem, de hamar meguntam. További opció lett volna népi mintájú terítő, de azok nem tetszettek, úgyhogy teljesen hanyagoltam a témát. (Abban az időben kreatív hobbiként kalocsai terítőket hímeztem, indián karkötőket csomóztam, majd 1990.június 9-től lett szerelem a gyöngyfűzés.)

2002-ben egy azóta megszűnt kézimunkaboltban felfedeztem egy Vervaco előfestett keresztszemes tigrises párnás készletet. Mivel ez Attila kedvenc állata, kihímeztem neki ajándékba, nagyon nagy élmény volt. A készlet előfestett, nagylyukú kanavát tartalmazott, 72x72 öltésből állt, 40x40 cm lett. Azaz körülbelül olyan, mintha 4 és feles Aida lenne, 10 cm-en 18 öltés van. Vastag akril fonalakat adtak hozzá, pont olyan hosszúságúra darabolva, hogy pont nem kezd nagyon bolyhosodni, mire az ember végez egy szállal. Megfelelő méretű tompa hímzőtűt is tartalmaz a készlet. A párnát egy ismerős varrónő varrta készre, mert akkor még nem volt varrógépem.

Aztán kaptam ajándékba egy Intermezzo libás ábécés mintafüzetet, és otthoni meglevő alapanyagokból, 11-es kongréra, összeválogatott gyöngyperlével hímeztünk több alkalommal díszítést mappaborítóra, Attila is, meg én is. A lehetőségekhez képest szép lett, de össze sem lehet hasonlítani egy szabályosabb Aidára vagy hímzővászonra, osztott hímzővel készült munkával.
Ezt Attila hímezte nekem ajándékba 2002-ben, azért van róla fotó, mert még mindig megvan :)

Amikor megnyílt a Westendben az Éva kézimunka, 2002 karácsonyára onnan választottam magamnak egy gyönyörű Lanarte készletet. Akkor találkoztam először hímzővászonnal, és megtudtam, hogy osztott hímzővel sokkal szebb a munka, mint perlével. Már ebben a készletben kiderült számomra az osztott hímző másik előnye, hogy lehet vele variálni, hány szállal hímzünk.

Két év és kilenc hónap kellett hozzá, mire elkészült, mert volt, hogy hónapokig elő sem vettük.
2005. szeptemberben készült el, további részleteket majd később.

Aztán vettem 14-es Aidát, régről volt Puppets osztott hímzőm, és hímeztem egy kisebb terítőt ajándékba, már nem emlékszem, honnan származott a minta.

2003. február 26-a újabb mérföldkő a hímzős pályafutásomban, mert megjelent a Modern Keresztöltés első száma, benne rengeteg mintával és technikai részlettel a hímzés minden csínjáról-bínjáról.

Ebben találtam egy szép terítőmintát (Az otthon díszei, 32.), amelyet az unokatestvéremnek hímeztem ajándékba. Ezt már 3-fajta DMC-vel, mert addigra megtanultam, hogy a Puppets engedheti a színét, akár mosásnál, akár a nap hatására, ha bekeretezve a falon lóg képként.

Szintén ebből a magazinból (Kislányok és kisfiúk, 88.) származik az a minta és betűtípus, amellyel egy kedves barátnőm kislányának hímeztem babaköszöntőt.  Saját kezűleg illesztettem bele készen vásárolt fényképkeretbe, karton paszpartuval.

Valamikor ekkor történt, hogy Attila felhívta a figyelmemet, hogy a keresztszemes hímzés szerelmesei találkoznak Zuglóban a Cserepesházban. Örök hála neki ezért ♥, mert azóta is élő barátságokat kötöttem az akkor, illetve a későbbi találkozók során  megismert emberekkel ♥, valamint rengeteg inspirációval és tudással gyarapodtam, technikákról és mintalelőhelyekről.

2004-ben lett digitális fényképezőgépünk, úgyhogy utána már könnyebb volt minden elkészült szépséget megörökíteni és megosztani. Korábban csak szkennelni tudtam, mint például a fenti két terítőt, vagy nagyon indokolt esetben lehetett volna hagyományosan fényképezni, de akkor nem éreztem fontosnak dokumentálni a műveket.

Még abban az évben hímeztem magamnak egy békás Vervaco párnát, mivel az a kedvenc állatom:

Szintén Vervaco díszpárnát készítettem anyósoméknak karácsonyra. Az ágyuk fejléce sötétkék, az ágytakarójuk fehér, ez adta a színvilágot:

Első könyvjelzőm ajándékba készült egy kedves kolléganőmnek, a kedvenc állatával és monogramjával, 14-es Aidára, DMC fonalakkal.

A már említett keresztszemes találkozókon nagyon jó csoport kovácsolódott össze, és erre alapozva indult útjára a havonta megjelenő Keresztszemes Magazin 2004. májusában. A főszerkesztő, Judit a találkozókra elhozta a két hónappal későbbi számban megjelenő mintákat, anyaggal és Madeira osztott hímzővel együtt. A lelkes közreműködők egy hónappal később leadták a kész hímzéseket, Judit elvitte keretezni vagy készre varrni, majd fotózni. Így a magazinban nem csak a mintatervező program által generált látványterv jelent meg, hanem jobbnál jobb megvalósítási ötletekről lehetett olvasni, technikai részletekkel gazdagítva. Megjelenés után pedig a közreműködők kaptak egy-egy tiszteletpéldányt.
(Az eredeti magazin 79 számot élt meg, után főszerkesztő-váltás történt, már csak negyedévente jelenik meg, és a tartalom is megváltozott.)

Első magazinos hímzésemmel júliusban készültem el, ez a szőlő a 2004.szeptemberi (5.) számban jelent meg. 14-es Aidára készült, első tapasztalatom a Madeira fonallal teljesen jó volt.

A következő (2004.szept., 6.) számba készültek 28-as hímzővászonra ezek az őszi levelek, ezt Attila hímezte:

Ezt pedig én:

Novemberben készült el, és a 2005.januári (9.) számban jelent meg ez a babakönyv-borító. A 14-es Aida alul és körben van rávarrva, így félig benyúlva kellett hímezni, nem volt túl kényelmes.

A továbbiakban évente sorra veszem, miket alkottam, miért pont azt, milyen technikával, és kinek készült. Úgy szeretném ezt a visszatekintést összegyűjteni, mintha virtuális galériában sétálnánk végig, ahol minden képről meg lehet tudni a legfontosabb információkat.
2005-ös év hímzései

Floralys szett

Még augusztusban készült, ismét a kedvenc kék színemben.
Különleges virágszirom (vagy fél szív?) alakú, Amos gyöngyöt kellett a mintában használni.
Két csomagra volt szükség, és a medál elkészülte után megmaradt tíz darab.
A fülbevalókat a meglévő alapanyagokból alkottam, és nagyon tetszik a végeredmény.

Érdekesség: a lógicában felhasznált nagyon vékony ezüstdrót eredetileg egy háromlábú, fototranzisztor nevű elektrotechnikai alkatrészhez tartozott. Apu villamosmérnök, tőle kaptam egy nagy kupac lábat cirka húsz éve. Azóta is gyönyörű, fényes ezüst színe van. Bár viszonylag rövid darabkákat kaptam, de vékonyak és erősek. Az Amos gyöngyön nem ment át semelyik szerelőpálcám sem, ez viszont vígan és dalolva. Van hasonló drótkincsem arany színben is :)

Szürke-rózsaszín fülbevaló

A nyár elhussant, tele élményekkel, de azért némi kreatívkodást is belecsempésztünk.
Ezt augusztus utolsó napjaiban fűztem, mert néha kell egy kis nemkék. Egyszerű, de mutatós, szeretem.

"Les Parisiennes" ABC - 85. nap, kész az "N" betű

14 hölgyeménnyel vagyok kész, több, mint a fele megvan :))

"Les Parisiennes" ABC - 78. nap, kész az "M" betű

Két éve áprilisban lettem kész a 12. párizsi nőcis betűvel. Utána a következő hat betűhöz ismét be kellett volna jelölgetni az anyagot, úgyhogy megpihentettem jó alaposan. Most viszont nekiveselkedtem, íme az eredmény:

Most van kész pont a fele :)
A többi tizenkettőt itt lehet megnézni.

Veronika babaköszöntője

Amikor Vercsi megszületett, sokat nézegettem a babaköszöntős mintákat. Amelyik tetszett volna, az túl nagy minta volt, összecsapni meg nem akartam csak azért, hogy legyen valami, úgyhogy végül nem készült semmi.
Ebbe a nyuszis mintába azonban rögtön beleszerettem, amint rábukkantam tavaly. Mivel ez Vercsi kedvenc állatkája, rögtön tudtam, hogy ez lesz a befutó.
A hímzőnő-elhatározás miatt erős önfegyelemmel nem álltam neki rögtön. Utána még befejeztem az elkezdett szöcskét, az együtt keretezés miatt kihímeztem a szitakötő párját is.
Aztán elsőáldozó lett Vercsi, abból az alkalomból neki is hímeztem egy képet, készült egy kisebb hímzés ajándékba, és utána végre eljött az én időm :))

Nagyon jó volt hímezni, 34-es vászonra készült, DMC fonalakkal. 16 szín és 12 kevert szín kellett hozzá, azért is hímeztem eredeti fonalakkal, nehogy az átváltás elrontsa a nagyon finom átmeneteket.
A rengeteg kontúr sok időbe telt a végén, de épp az adja meg a varázsát, élmény volt látni, ahogy menet közben alakult a nyuszkó.

Most pedig a párizsi nőcis ábécét folytatom az M betűvel, több mint két év szünet után.