2019. augusztus 8., csütörtök

Xszemes munkáim 2017-ben

Január 4-én 132 hímzésnap után 48,41%-os készültségi állapotban volt a hímző nő.


A tény, hogy majdnem a fele készen van, annyira inspirált, hogy elhatároztam, addig nem dolgozom saját egyéb projekten, amíg készen nem lesz. Ezt az elhatározást nagyon szépen betartottam, csak gyöngyékszerek és ajándékba adott hímzések készültek el ebben az évben.

Februárban az egyik unokatesó névnapjára készült ez a díszítés ékszeres dobozkára, 14-es fehér Aidára 8 Venus-színnel:


Áprilisban egy másik unokatesó születésnapjára készült 14"-es fehér Aidára 9 Venus-színnel:


Májusban egy harmadik unokatesó elsőáldozó lett, 14"-es rusztikus Aidára 5 Venus-színnel készült ez a könyvjelző:


Szintén májusban nyárindító "Epres talit" tartottunk, én ezzel az ajándékkal készültem 34"-es fehér vászonra 8 Venus-színnel:


Év végén Vercsiék osztályában a szülők saját készítésű házi finomságokkal lepték meg a tanítónéniket, vagy készen vettek valamit, melyekhez a gyerekek készítettek kedves dekorációt, kísérőlevelet. Én kevésbé vagyok konyhatündér, mint hímzőtündér, úgyhogy Vercsi közreműködésével bolti finomságot díszítettünk hímzéssel. A minták 14"-es fehér Aidára készültek 7-7 Venus-színnel.



Októberben a barátnőim jöttek hozzánk látogatóba, saját termésű diót adtam nekik ajándékba hímzett tetejű üvegekben. A Modern Keresztöltésben megjelent kedvenc kockás betűimből hímeztem mindenkinek 4-4 színnel 34"-es fehér pamutvászonra.



Decemberben Komáromban "Angyali talit" tartottunk, én ezt az ajándékot hímeztem-gyöngyöztem. 14"-es fehér plasztik kanavára készült 8 Venus-színnel, 11-féle gyönggyel. Most először hímeztem plasztikra gyöngyöt, a delica típusú gyöngy tökéletesen passzol méretben.




Ezek az apróságok készültek az év folyamán, közben rendületlenül dolgoztam a fő projekten. Ahogy közeledett az év vége, láttam, hogy nem lesz kész ebben az évben, és végső határidőnek 2018. március 2-át tűztem ki, a tizedik évfordulóját az első öltésnek. Végül év végén 227 hímzésnap után itt tartottam a hímző nővel, 81,27%-a volt kész.

Változatlan állapotban vittem át következő évre a párizsi nőciket és a szöcskét, abban a biztos tudatban, hogy mivel biztosan elkészül a hímző nő, velük is haladni fogok.

2019. augusztus 6., kedd

7. nap (június 29.) - Gosausee

Nyaralásunk utolsó napja egybeesett Attila születésnapjával, ebből az alkalomból a szállásadó házigazdánktól kapott egy üveg vörösbort indulás előtt.

Mivel innen már fél nap alatt hazaérünk, még otthon kerestünk valamilyen extra programot, és a Gosau-tóra esett a választásunk.


A teljesen megtelt legközelebbi parkolóból jöttünk rá, hogy egy nagyon népszerű kirándulóhely, kabinos felvonóval és Klettersteiggel, búvárkodással. Egy távolabbiban még éppen volt helyünk, így kicsit hosszabb sétával értünk el a tó partjához.




A lányok rögtön kiszúrtak egy turbinás-medencés vízijátékot, amely a környéken működő vízerőmű-rendszert mutatta be.


Utána elindultunk a tó körüli körtúrára. A döbbenetesen kékeszöld és hihetetlenül tiszta tóban méterekre le lehetett látni a víz alá.











Láttunk nagy halakat, kacsákat, lepkéket, gyíkokat, icipici békákat, és sajnos sok kilapított, összeaszott békatetemet. Ez utóbbiak annyira kiverték a biztosítékot szegény Vercsinél, hogy a harmadik látványánál zokogni kezdett. Onnantól kezdve a szerető nagytesó előre figyelmeztette, mikor csukja be a szemét, én pedig kézen fogva átsétáltam vele a kritikus területen. Egy idő után Vercsi túltette magát ezen, aztán már nem volt gond.





Útközben számos ismeretterjesztő táblával találkoztunk, például ki lehetett próbálni a Pelton-turbina működését, épp ilyeneket forgat meg a víz a környékben lévő erőművekben is, mondjuk azok másfél tonnások.


A tó melletti sziklafalon via ferrata körutat alakítottak ki. Egészen a tó partján kezdődik, majd drótkötéllétrán fel kell mászni a felső sziklákhoz, drótkötélhídon át a szomszédos sziklára, és egy távolabbi ponton érkezik vissza a kirándulóútra.



A túloldalról ugyanez a létra:



Egy lankásabb helyen lesétáltunk a tóhoz. A lányok mezítláb bementek bokáig, megállapították, hogy rémesen hideg a víz, 15°C-nál nem melegebb- Ehhez képest páran úszkáltak a tóban...







Egy vízesés konkrétan az úton keresztül zuhogott le a tóba, úgy egy vastag farönk segítségével, és részemről némi szívszélhűdés árán keltünk át rajta, néhol ötcentis vízben gázolva.





















Az út mellett a hegy északi lábánál megmaradt egy kis hó.


A legjobban az tetszett, ahogyan a hegyek tükröződtek a tóban.






Háromórás körtúránk végén visszasétáltunk az autóhoz.



Innen hatórás út után értünk haza fáradtan, de élményekben és fényképekben bőségesen gazdagon.





LinkWithIn

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...