A legjobb esetben azért nem születik hosszú ideig új bejegyzés, mert őrülten dolgozom valamilyen kreatív alkotáson, és nem jut időm blogozni.
Kevésbé jó, ha sem alkotni, sem blogot írni nincs időm.
Örömteli adásszünet volt, amikor Veronikát szültem, és vele voltam kórházban.
Kevésbé volt vicces, amikor tüdőgyulladással kezeltek a kórházban, és alig éltem.
A lehető legrosszabb viszont az elmúlt tíz nap volt, amikor Veronika mellett voltunk az 1. sz. gyerekklinikán éjjel-nappal. Tépelődtem, hogy írjak-e erről bővebben, végül arra jutottam, hogy akit érdekelnek a részletek, írjon e-mailt.
Egyébként minden kedves olvasómtól azt kérem, hogy ki-ki vérmérséklete szerint imádkozzon értünk, vagy csak gondoljon ránk.
(Kép innen: http://egeszseg.origo.hu/res/img/0742/stetoscope_245x.jpg)