2011. augusztus 23., kedd

4 éjjeli tájkép - Párizs

A sorozat első tagja, a Taj Mahal több mint két éve készült el, most csatlakozott hozzá Párizs, az elmaradhatatlan Eiffel-toronnyal. Akkoriban még vezettem arról statisztikát, hogy melyik nap mit hímeztem, melyik mű hány nap alatt készült el, most már csak a sasnál, meg a hímző nőnél számolom (számolnám, ha elővenném őket olykor-olykor...)


Maga a minta egy Cross Stitch Crazy magazinban jelent meg, és mint látható, én a mikulások nélkül hímzem, hogy egész évben aktuális legyen.


Az eredeti, 14"-es Aida helyett 18"-asra készül, mert csak ilyen színben tudtam szerezni nem túl sötét kéket. Menet közben kiderült, hogy erre sem sokkal könnyebb hímezni, mint fekete anyagra, a fekete kontúrokról nem is beszélve, pláne miniatűr öltésekkel... (Én folyton ilyenekkel szívatom magam, és még csodálkozom, hogy nincs kedvem elővenni, illetve fenéket, dehogy csodálkozom...)

Most az egyiptomi képecskét hímzem, addig, amíg lesz hozzá kedvem. Remélem, még azelőtt elkészül, hogy megunnám. Mennyi remek gyöngyterv sorakozik a fejemben...


2011. augusztus 19., péntek

Fekete-smaragd lótusz szett tovább szettesítve

A fülbevaló+medál szett kapott egy karkötőt és egy gyűrűt, még valamikor a nyáron. Egy csomót vártam, hogy legyen valami napsütés-féleség a fotózáshoz (a valóságban kicsit szebb zöld színe van), majd elutaztunk, és jól megfeledkeztem róla. Úgyhogy íme:


2011. augusztus 16., kedd

Svájc és a hímzés

Remélhetőleg hamarosan készen mutathatok egy kisebb hímzést, amelyen éppen dolgozom, addig is íme xszemes témában még egy kis kiegészítés Svájcról.

Luzernben egy Rayher-barkácsboltban láttam néhány ismeretlen márkájú készletet, valószínűleg valamilyen helyi gyártmány lehetett, nem is jegyeztem meg. Mindegyik luzerni tájképet ábrázolt, a legtöbb a Kápolna-hidat, és elég drágák voltak. Schaffhausenben egy kézimunkaboltban a földszinten rövidárut lehetett kapni, az emeleten méterárut. Ott láttam DMC-t 2,10 CHF-ért, meg mindenféle kötőfonalat, egyebeket, de a leginkább a cipzárok tetszettek, 100-féle színben és 30-fajta méretben...
Ki volt rakva pár ingyenes Anchor mintafüzet, elhoztam egy epreset, egy mókás állatosat, meg egy nagymamablokk-horgolósat, így lett kreatív szuvenírem :-)

2011. augusztus 10., szerda

Mi is nyaraltunk....

... és remekül éreztünk magunkat, persze rövid volt, mint minden nyaralás.


Az utolsó ott töltött napon volt csak igazi strandidő: egész nap kellemes, nem túl forró napsütés, enyhén lengedező széllel. Egyébként inkább felhős és szeles volt az idő, ez utóbbi ideálisnak bizonyult a sárkányeregetéshez.


A gyerekek mindent nagyon élveztek. A tengert:


A bringóhintózást:


A minigolfot:


A papírsárkány-bemutatót:


A sokfajta játszóteret:


A medencéket:


A búcsú(mini)vidámparkozást:


És legfőképpen a végtelennek tűnő homokozót:



U.i. Rájöttem, mit utálok a szúnyogoknál is jobban. A szemét, lopakodó üzemmódban közlekedő szúnyogokat, amelyek néma csendben repülnek, és úgy megcsípik a fülemet, hogy észre sem veszem. Itthon bezzeg rögtön meghallom a legkisebb, idegesítő zzzz-t is, és azonnal indulok vadászni.


II. Országos Kreatív Blogtalálkozó

Én megyek, gyertek ti is :-)



Részletekért kattintsatok a képre!

2011. augusztus 8., hétfő

5. nap - Rajna-vízesés és Schaffhausen

Utolsó nap, utazásunkat megkoronázandó, ellátogattunk Európa legnagyobb vízeséséhez, a 150 m széles, 23 méter magas Rajna-vízeséshez, melynek vízhozama nyáron 600 000 liter/másodperc. Ezt a megdöbbentő adatot simán elhiszem, látva és hallva a nagy robajjal lezúduló áradatot...


A folyó egyik partján szálltunk le a vonatról. Innen először felsétáltunk a magas sziklára épült Schloss Laufenhez, majd vissza, és egy kis ösvényen megkerülve a sziklát, több kilátóhelyről is megcsodáltuk a vízesést.


Utána egy kis kikötőből a piros hajóval átmentünk a túlpartra, mert a Schlössli Wörth mellől induló, három fajta kirándulóhajóval még közelebbről lehetett szemügyre venni a vízesést. Először a sárga bevitt minket a vízesés közepén álló sziklához, amelyre kilátót építettek.


Hihetetlen élmény volt fent állni a sziklán, amely közel tizenötezer éve dacol a víz hatalmával. Utána a kék hajóval egy nagy nyolcast leírva egészen megközelítettük a vízesést. A kapitány (vagy olyasmi) egy pillanatra kikapcsolta a motort, és hagyta, hogy a víz nyers ereje magával ragadja a hajót, félelmetes volt.


A vízesés megtekintése után után trolibusszal elmentünk Schaffhausenbe, és egy jót sétáltunk a nagyon hangulatos városban.



Nagyon tetszett a kolostorban látható, rekonstruált, középkori füvészkert is. Minden növénycsoport mellett szerepelt egy kis tábla, amelyen feltüntették a nevét, azt, hogy fűszernövény vagy gyógynövény-e, valamint nagy betűkkel, ha mérgező. Felmásztunk a Munot-toronyba, ahonnan remek kilátás nyílt a városra, és ahol a várárokban aranyos őzikék éldegéltek.

Este repültünk haza Zürichből, élményekkel gazdagon megrakodva. Bármikor szívesen visszajönnénk, annyi szépséget nem láttunk még Svájcban...

2011. augusztus 4., csütörtök

4. nap - Rigi Kulm

A negyedik napon a Luzerni-tó partján lévő Rigi Kulmhoz látogattunk el. A csúcsot vonattal két irányból is meg lehet közelíteni, mi a kék vonattal mentünk fel az 1752 m magas csúcsra.


Sokáig gyönyörködtünk a csodás panorámában. Nagyon tetszett még a vicces útjelző tábla, a szép pillangó, amely csak nem akart ránk szállni, ellentétben sok más ízeltlábúval, valamint a feliratos távcső. Nézelődés után szép lassan elindultunk lefelé a tűző napsütésben, időnként visszatekintettünk, merre is voltunk.


Az ösvényen sok helyen kis tábla magyarázta, milyen virágot látunk éppen, egyébként máshol is jártunk ilyen "Virág-ösvényen". Azon már meg sem lepődtem, hogy minden tábla mellett tényleg volt virág, nem legelték le őket mohó turisták. Számos tűzrakóhellyel is találkoztunk, néhol grillráccsal felszerelve, de mindenhol volt felaprított fa, gyújtós, gyufa. Láttunk egy paplanernyős emberkét előkészülni felszálláshoz, majd elrepülni a szelek szárnyán. Menet közben rengetegszer elrepült mellettünk egy helikopter oda-vissza, különböző épületelemeket fuvarozott egy építkezéshez. Mint később kiderült, pont Rigi Kaltbad közelébe, ahol függővasútra szálltunk, hogy a hegy lábához vigyen minket, Weggisbe.


A függővasúttól rövid sétával értünk le a kikötőhöz, ahonnan a Stadt Luzern nevű gőzhajóval mentünk vissza Luzernbe.



Óriási élmény volt a 83 éves, tökéletes állapotban lévő hajóval utazni. Ez egyébként a luzerni gőzhajóflotta legnagyobb hajója. 1300 lóerős motorja révén gyorsan szelte át a tavat, a dugattyúk (?) mozgását meg lehetett figyelni üvegen keresztül. A berendezés a korabeli állapotnak megfelelően volt helyreállítva, a legszebb részekbe csak az első osztályú jeggyel rendelkező utasok mehettek be.

Menetrend

Megjöttünk a nyaralásból, nagyon jó volt, képes beszámoló hamarosan (fényképválogatás után...)

Addig még jönnek az elmaradt svájci beszámolók, meg egy nagyon extra feladvány, hátha az jobban megmozgatja a fantáziátokat :-)

LinkWithIn

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...