2015. augusztus 8., szombat

7. nap (július 11.) - Genf

Saint-Genis-Pouilly-ban foglaltunk szállást, amely csak 10 percnyire van Genftől a francia oldalon, az árak emiatt viszont nagyságrendekkel barátságosabbak.

Genfben szintén egy parkolóházban álltunk meg a pályaudvarnál, és első utunk a híres szökőkúthoz, a Jet d'Eau-hoz vezetett.


A tóparton lévő parkon át sétáltunk, miközben megcsodáltuk a Virágórát (Horloge Fleurie).


Amennyire lehetett, igyekeztünk az árnyékos fák alatt maradni, mert a szikrázóan kék égbolton háborítatlanul tűzött a nap.


Genf híres szökőkútja tulajdonképpen egy hatalmas vízsugár a tó vízén, amelyet egy 1000 W-os szivattyú 200 km/h sebességgel 500 liter/másodperc teljesítménnyel 140 m magasra lő fel.


A szökőkutat keskeny mólón lehet megközelíteni, amely a szökőkútnál elkanyarodik, és elvezet egy kis világítótoronyig.

Az odalátogatókat finom párafüggöny és a gravitációnak engedelmeskedő, visszahulló kövér vízcseppek hűsítik, az elázás mértéke a széljárástól és szélerősségtől függ. A mólon odafelé nem volt semmi gond, épphogy nedvesek lettünk. Visszafelé azonban megváltozott a szél, a nagy vízcseppek már nem a vízre, hanem pont a mólóra estek, így seperc alatt bőrig áztunk. Vercsi az elmúlt napok alatt folyamatosan hozzászokott a vizes élményekhez, a csuromvizes póló és nadrág miatt csak nevetett. Utánunk sietett volna Attila, de lecövekelt előtte egy nő az esőfüggönyben, hogy "Te jó ég, ez nagyon esik, mit csináljak???". Azt nem tudom, bakker, de hogy ne állj meg, az biztos...

Csuromvizesen: Anna pólója szemlélteti a legjobban a helyzetet
Az óváros hangulatos utcácskáin sétálva hamarosan megszárított minket a forró napsütés, miközben a Szent Péter és Pál székesegyház felé ballagtunk.




A templom előtt afrikai utcazenész zenélt a balafon nevű különleges hangszeren, a kihelyezett táblácska szerint Genf hivatalos utcazenész-programjában vett részt.


A templomban a Makkabeus-kápolnát gyönyörűen festett falak és üvegablakok díszítették.


A tornyokba fel is lehetett menni vállalható összegért, a lehetőség hallatán a lányok fáradtságát mintha elfújták volna. A déli toronynál volt a bejárat, egy szélesebb lépcső vezetett a padlásig. Innen egy keskenyebb lépcsőt kellett megmászni a toronyhoz, két ember már nem fért el egymás mellett.


A padláson keresztül kellett átmenni az északi toronyba, nagyon érdekes volt, még sosem jártam templom padlásán korábban. Ebben a toronyban is több szinten lehetett körbenézni. Bármerre is nézett az ember, csodás panoráma tárult a szeme elé.




Az élmény hatására megújult erővel gyalogoltunk visszafelé az autóhoz, menet közben belefért egy kis ágyúlovaglás is.



Jótanács a parkoláshoz: érdemes az autót már a külvárosban letenni egy parkolóházban, és onnan bevillamosozni a központba. Árakat nem tudtunk összehasonlítani, de nagyon sok időt meg tud spórolni azzal az ember, ha tőlünk eltérően nem araszol a dugóban a központ felé...

Genfet elhagyva hiányérzet maradt bennünk, mert sok szép és érdekes látnivalót idő hiányában ki kellett hagynunk, például meg lehet látogatni a CERN-t is, úgyhogy ha tehetjük, a jövőben valamikor még visszajövünk ide.




2015. augusztus 7., péntek

6. nap (július 10.) - Bern

Reggel szomorú búcsút vettünk nagyon kedves vendéglátóinktól, és elindultunk Genf felé. Útközben megálltunk megnézni Bernt, Svájc fővárosát.


A pályaudvaron hagytuk az autót egy parkolóházban, és onnan indultunk városnéző körutunkra. Először a Parlament épülete előtti teraszhoz sétáltunk, ahonnan szép kilátás nyílt a városra és az Alpok havas hegycsúcsaira.




Bern óvárosa igazi kis ékszerdoboz a valószínűtlenül kékeszöld Aare folyóval, érthető, miért tette az UNESCO a Világörökség részéve.


Hangulatos utcácskákon keresztül sétáltunk a Nydegg-hídon át a medveparkig. Sajnos épp átalakították, úgyhogy a macik őszig átmenetileg máshol tartózkodtak.





Séta közben számos érdekes díszkutat láttunk, például az Igazság-, Zászlós-, Sámson-, Zähringer-, Gyermekfaló-, Vadász-, Anna Seiler-, Mózes-, Sípos-kutat...

Igazság-kút
Sámson-kút
Gyermekfaló-kút
(azért építették, hogy az engedetlen gyerekeket fenyegethessék vele...)
Vadász-kút
Sípos-kút
Zähringer-kút, medve páncélban
Anna Seiler-kút, az első kórház alapítója
Nagyon tetszett egy maketteket áruló bolt kirakata egy átjáróházban. Az egyik felében csupa könyves alkotást lehetett látni, "egyszerű" képkeretbe vagy hegedű formába foglalt miniatűr könyveket, illetve a kedvenceimet: három könyvtárrészletet bácsikákkal. (Amúgy micsoda diszkrimináció, nők nem is olvashatnak?? :) )



A legmagasabb építmény


A vitrin másik fele miniatűr boltocskákat tartalmazott, pl. könyvesboltot, koronaboltot...


Itt a kedvencem egy csigán utazó manó volt, aki terményeket vitt magával.


Természetesen nem hagytuk ki Bern leghíresebb nevezetességét, az Óratornyot sem.


Az asztronómiai óráról le lehetett olvasni a dátumot, napot, csillagjegyet, holdfázist, az alkonyat-pirkadat-naplemente időpontjait, stb.


Megérte Bernben körülnézni, élményekkel gazdagon megrakodva folytattuk utunkat Genf felé. Útközben a hegyek mögött néhol felbukkant rövid időre a Mont Blanc hófehér csúcsa...


U.i. Jó tanács a parkoláshoz, ha valaki ellátogat Bernbe: érdemes az autót még a külső résznél egy bevásárlóközpontnál hagyni, és onnan vonattal bemenni a pályaudvarig. Mert átszámolva az ottani olcsóbb, 300 Ft/órás parkolást plusz a vonatjegyeket oda-vissza jobban megéri, mint az 1200 Ft/óra a központban, pláne egész napos városnézés esetén. Ez az őrült drágaság egész Svájcra jellemző, például egy gombóc fagyi 1100 Ft, de láttunk férfi hajvágást 24000 Ft-os tarifával, sima mezei Cordon Bleu sült krumplival 8100 Ft...


2015. augusztus 5., szerda

5. nap (július 9.) - Brunni, Holzegg

Didergős 15°C-ban indultunk utolsó svájci kirándulásunkra. Brunni városkájából indul egy kabinos felvonó a Holzeggre.


Érdekesség, hogy az alsó állomás teljesen automata, a felső állomáson van csak jegypénztár. Mi csak a felfelé szóló útra vettünk jegyet, lefelé sétát terveztünk.


Innen indul túraösvény az 1899 m magas Grosser Mythen szikla megmászásához, ennek teljesítése felkerült Attila bakancslistájára :-)

Látjátok a túrázókat az ösvényen?
Mintegy két órát sétálgattunk a hegyen, gyönyörködve a csodás kilátásban. Az egyre erősödő napsütés miatt hamar lekívánkozott rólunk a kabát és a pulcsi is.




Láttunk egy szép kis kápolnát is.



Utána elindultunk a hegy oldalában egy kis ösvényen, útközben átkeltünk egy kőfolyáson is.



Egy kis hütténél lefelé vettük az irányt...


Már látszik a hütte


...és egy ponton ráfordultunk arra az ösvényre, amely a felső állomástól közvetlenül vezetett le.




Útközben kétszer is elhaladtunk legelésző tehenek mellett, a lányok mércéjével nézve túl közel is...


A hosszú ereszkedés végén egy karámnyi nyuszi volt a lányok kitartásának jutalma.





LinkWithIn

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...