2011. július 22., péntek

"A napon heverészve, pálmafák, repülő halak..."

Megint lesz egy kis szünet a blogomban, ezúttal egész kellemes okból kifolyólag, nyaralni megyünk :-)
És hogy addig se maradjatok olvasnivaló nélkül, a könyves blogomban időzítettem néhány beszámolót.

Mondjuk pálmafákkal és repülő halakkal nem fogunk találkozni, de feladványnak kiváló, melyik örökzöld filmből származik a címben szereplő idézet?

Megfejtés: Van, aki forrón szereti

2011. július 21., csütörtök

A geometria bűvöletében

Addig is, amíg folytatjuk a svájci képek válogatását, hogy elkészülhessenek a beszámolók, megmutatok egy fehér-málna szettet, amely egy színben passzoló öltözékemhez készült.


Többször újra kellett fűznöm, mert vagy eltört egy fehér gyöngy, vagy nem olyan lett az összhatás, mint gondoltam, de nagyon tetszik a végeredmény. Eredetileg a medált még egy-egy málna négyzettel akartam folytatni, de úgy éreztem, az már túl sok lenne.

2011. július 20., szerda

Új design

Ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy valami vidámabb, nyáriasabb kinézetet adjak a blogomnak ebben az esős, viharos időben...

2011. július 18., hétfő

Miért...

Miért nem kiabáltatok, asztalt csapkodva, hogy elfelejtettem belinkelni a képtár megfelelő részét, és hogy további képeket akartok látni a harmadik svájci napunkról???


A bejegyzést is kiegészítettem vele, huncut virágszirmok.

2011. július 13., szerda

3. nap - Titlis

Minden este alaposan tanulmányoztuk a következő napokra várható időjárást. Vasárnap ígérkezett a legnaposabbnak, úgyhogy ezt a napot szemeltünk ki a Titlis meghódítására. A prognózis abszolút helyesnek bizonyult, egy felhőfoszlány sem volt a vakítóan kék égen.


Óriási tömeg gondolta ezt hasonlóan, voltak, akik már nem is fértek fel a Luzern-Engelberg vonatra, noha a kalauz körbejárt, és a lassú felfogású embereket felszólította, hogy az ülésekről vegyék le a táskájukat, a kisgyerekeket pedig vegyék ölbe, hogy minél többen leülhessenek.

Engelbergből (1050 m) busz vitt az alsó, hatszemélyes függővasúthoz. 1796 m magasan, a Trübsee állomáson szálltunk át egy nagyobba, majd 2428 m-en, a Stand állomásnál következett a Rotair. Ennek a függővasútnak a padlója menet közben körbeforgott velünk, így mindenki a teljes körpanorámában gyönyörködhetett. 3020 m magasan szálltunk ki, az örök hó birodalmában.


Itt már gondoltak azokra is, akik nem készültek megfelelő öltözékkel, mint például az a nő, aki valamilyen rejtélyes gondolatoktól vezérelve nyári ruhácskában és szandálban érkezett, lehetett bakancsot és dzsekit is kölcsönözni. Nálunk persze volt kabát, sapka, kesztyű és az elengedhetetlen napszemüveg is (ezzel kapcsolatban majd lesz feladvány), mert a hó vakítóan verte vissza a hétágra sütő napsugarakat.

Miután körbenéztünk, az Ice Flyer nevű, hatszemélyes libegővel lementünk a Gleccserparkba. Itt lehetett különböző eszközökön "leszánkózni" a domboldalról, vagy kipróbálni a jóval népszerűbb úszógumis csúszást. Az úszóguminak volt alja is, nagyon puhán siklott a hóban. Hosszas sorban állás után sajnos túl hamar leér az ember, majd a nagy hóban felfelé kell sétálni egy kicsit, aztán pedig fel lehet szállni egy mozgójárdára, amely visszavisz a kiindulási pontra.

Miközben az Ice Flyerrel visszamentünk a csúcsra, nézegettem a lábunk alatt a gleccsert is, és láttam elejtett ruhadarabokat, sőt fényképezőgépet is. (Egy kis érdekesség, az előttünk lévő ülésben Guatemalából érkezett emberek ültek :-)) Még nézelődtünk egy kicsit, bejártuk a gleccserbarlangot, majd elindultunk a Rotairrel lefelé. A Trübsee-nél nem szálltunk át azonnal, hanem kis kitérőt téve körbesétáltuk a gyönyörű kék tavat.



Az út egyben tanösvény is volt, amely a helyes táplálkozásra hívta fel a gyerekek figyelmét (főként zöldséget, gyümölcsöt enni, sok folyadékot inni, ami nem cukrozott üdítő, stb.). Az ösvényen időnként szembejöttek tehenek, bikák, úgyhogy gyorsan betettem a hátizsákba a piros dzsekimet, biztos, ami biztos :-) Különleges volt még a becsületkasszás csónakkölcsönző is.

Újabb csodás élményekkel gazdagabban végül visszasétáltunk az alsó függővasúttól a vasútállomásig, majd hazavonatoztunk.

2011. július 12., kedd

Svájc és a gyöngyök

Luzernben egy Rayher-barkácsboltban találkoztam először gyönggyel. Kis kerek dobozokban kásagyöngyök sorakoztak a polcon, de meglepetést nem okoztak, ugyanilyeneket bárhol lehet kapni. Később véletlenül épp a beadbox.ch egyik boltja mellett haladtunk el, ahol nagyobb gyöngyöket árultak darabra, volt köztük préselt, csiszolt, lámpagyöngy, stb. (Ez egyébként tényleg véletlen volt, nem úgy, mint három éve Bruges-ben, ahol négy kézimunkaboltot érintő sétaútvonalat dolgoztam ki, de pszt :-)) Szóval jól körülnéztem bent, noha tudtam, hogy hiába tetszik meg valamilyen gyöngy, úgysem veszem meg, mert drága lesz. És lőn, pl. egy pár akasztós fülbevalóalap átszámolva 660 Ft-ba került, de egyik gyöngy sem volt olyan csodaszép, hogy vérző szívvel kellett volna otthagynom. Úgyhogy Svájcba csak gyöngyök miatt nem érdemes eljönni. (Keresztszemes hímzés miatt sem, de az egy másik bejegyzés témája lesz.)

(Kép innen: http://www.beadbox.ch/images/stories/lu_inshop.jpg)

2011. július 5., kedd

2. nap - Pilatus Kulm

Eléggé felhős időben indultunk el Luzernből. Először másfél órát hajókáztunk a Vierwaldstätti-tavon (ezentúl inkább inkább az egyszerűbb Luzerni-tó elnevezést használom), majd Alpnachstadban átszálltunk a világ legmeredekebb fogaskerekű vasútjára. Ez néhol 48%-os emelkedőn kapaszkodott fel a felső végállomáshoz, a Pilatus Kulmhoz, amelynek legmagasabb csúcsa eléri a 2132 méteres magasságot.


A hegyhez különféle legendák fűződnek. Az egyik szerint a hegy egyik tavába dobták be Pontius Pilátus testét, akinek szelleme, heves viharokat kavarva, azóta is a hegy magaslatai körül kísért.



A csúcsnál többféle gyalogösvény közül lehetett választani, először az Esel-csúcsra másztunk fel.


Gyönyörű volt a kilátás, és az alattunk lévő felhőfoszlányok szép lassan kezdtek eltűnni, úgyhogy egész messzire elláttunk. A három-négyezer méter magas hegyek azonban ragaszkodtak felhőtakarójukhoz, és szemérmesen elrejtették előlünk csúcsaikat. Erősen fújt a hideg szél, elkelt a kabát is, láttam viszont kevésbé melegen öltözött embereket, papucsban, rövidnadrágban, talpig libabőrben.



Az Esel után az Oberhaupt-csúcsot másztuk meg (2106 m), majd a sziklafalon körben a Sárkány-ösvényt jártuk végig, amely egy alagútban végződött. A falakon szépen illusztrált sárkányos legendákról olvashattunk, és számos ablaknyílásból gyönyörködhettünk a csodás panorámában.



Ezután egy nagyobb függővasúttal elindultunk a hegyről lefelé, majd 1416 m magasan, Fräkmünteggnél kipróbáltuk Svájc leghosszabb nyári bobpályáját. Hatalmas élmény volt :-)
A hegy lábához, Kriensbe végül kisebb, négyszemélyes függővasúttal érkeztünk meg. Érdekessége volt, hogy olyan gyakran járt, mint egy libegő, és ugyanúgy, menet közben kellett felugrani rá a nyitott ajtón keresztül.

Végül trolibusz vitt minket vissza Luzernbe, így végződött az Arany Körutazásunk (Pilatus Goldene Rundfahrt).


2011. július 3., vasárnap

1. nap - Luzern

Zürichben szállt le a repülőnk, onnan vonatoztunk át Luzernbe. Nagyon hangulatos város, jót sétáltunk. A Reuss folyócska vize olyan tiszta volt, hogy méterekre le lehetett látni az aljáig. Nem féltettem a több mint száz kacsa és hattyú egészségét, amikor láttam őket a vízből inni.


Luzern város szimbólumává vált a 170 méter hosszú Kápolna-híd (Kappellbrücke), amely a világ legidősebb fedett fahídja. A 14. században épült híd nagy része 1993-ban leégett, de mivel 1960-ban renoválták, és minden elemét gondosan regisztrálták, a tűzvész után rekonstruálni tudták.




Este végül vonat-busz-vonat útvonalon érkeztünk meg vendéglátóinkhoz.

LinkWithIn

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...