2013. november 24., vasárnap

Pöttyös szivárvány

Általános iskolában még egyszerű, csíkos karkötőket készítettem, de pár éve újból felfedeztem ezt a technikát. Sigrid Hennke: Így készül az indián fonat c. könyv segítségével jóval bonyolultabb mintákat tudtam már csomózni, és én is kitaláltam újabb és újabb mintákat.

Hosszú szünet után vettem elő ismét a perlé fonalat, névnapi ajándékba készült a húgomnak. Újfajta kezdési technikát próbáltam ki, amikor nem ferdén vagy V alakban kezdem csomózni, hanem vízszintesen, a kép bal oldalán jobban látszik.


Most pedig visszatérek a gyöngyfűzéshez és a keresztszemes hímzéshez, mivel karácsonyig már csak 30 nap van hátra. Öööö, 30 nap, már itt sem vagyok...

2013. november 14., csütörtök

Nemzetközi Diabétesz Világnap

November 14-én, az inzulin felfedezőjének – Frederick Banting (1891-1941) – születésnapján tartják a Nemzetközi Diabétesz Világnapot.

 "A cukorbetegség 8 másodpercenként egy ember halálát okozza; a halálozás a legtöbb esetben – mintegy 50-80 %-ban – szív- és érrendszeri szövődmények miatt következik be. A cukorbetegség alattomosabb, mint gondolnánk, sok esetben hosszú ideig lappang, és általában már csak a súlyos szövődmények kialakulásakor kerül sor a diagnosztizálásra. Különösen igaz ez a kettes típusú cukorbetegségre. A korai felismerés nem csak a későbbi életminőséget befolyásolja jelentősen, de sok esetben életeket menthet."

A teljes cikk, valamint egy diabétesz kockázatbecslő kérdőív megtalálható ITT.

Egy másik cikk tényekről és tévhitekről ITT olvasható. A lényeg röviden, hogy az 1-es típusú cukorbetegség autoimmun betegség, amely úgy alakul ki, hogy elpusztulnak az inzulintermelő sejtek. Veronikánál ez 22 hónapos korában következett be. Nem nőhető ki, jelenleg nem lehet gyógyítani, csak kezelni, és élete végéig kívülről bevitt inzulinra lesz szüksége. Az egészséges táplálkozás, a vércukorszint folyamatos mérése, és az inzulin pontos adagolása azonban a cukorbetegek számára is teljes életet tesz lehetővé.

Veronika három és fél évesen mérte meg a cukrát először egyedül

2013. november 12., kedd

3. nap (aug.12.) - Grubenalpe

Kétszemélyes libegővel mentünk fel a Schlegelkopfra...



 ... majd a természetvédelmi területen, kisebb-nagyobb víznyelők között haladó keskeny ösvényen tettünk egy körsétát.



Amikor egy kilátóhelyen megálltunk ebédelni, egy kíváncsi pillangó repdesett körülöttünk, és leszállt Veronika tenyerére, a ruhánkra, kalapunkra.

Anna: "Apa, jól áll neked a pillangó!"


 Utána lesétáltunk Oberlechbe...




... hatszemélyes libegővel felmentünk egy másik csúcsra...


... kicsit pihentünk, sétálgattunk, nézelődtünk...


...majd a libegővel és az Oberlech kabinos felvonóval visszamentünk Lechbe, ahol kellemes kis játszóterezés zárta le a napot.



2013. november 11., hétfő

Tarkabarka szett

Bár a fejemben tucatnyi sujtásos ékszer terve motoszkál, nem tudtam ellenállni ezeknek a tarkabarka szirmoknak, és ezt a bohókás színű szettet alkottam.


Felvidít, ha ránézek :-)

2013. november 9., szombat

Egy kirándulás margójára, avagy az első túrabeszámolóm

Ha számba veszem a családilag teljesített teljesítménytúrákat, két csillagtúrát Anna háti hordozóban ült végig. A Gyadai tanösvényt már szépen végig gyalogolta, akkor Veronika még kicsi volt, ezért Attila hátán utazott. Múlt héten viszont mind a négyen teljesítettük a Monoton Minimaraton 3,3 kilométeres szakaszát, 155 m szintemelkedővel.


A Gyermekvasút Szépjuhászné állomásától indultunk napos, száraz, kellemesen enyhe időben. A lányok egy-egy túrabottal felszerelkezve előrementek, keresgélték a jelzéseket, nagyon lelkesek voltak. Az első bélyegzőhely a Kis-Hárs-hegyen volt (326 m), felmentünk a különleges lépcsőjű Makovecz-kilátó tetejére is.

A hegyről lefelé Veronika lelkesedése a tengerszint feletti magassággal együtt csökkent, úgyhogy figyelemelterelés céljából barchobáztunk, figyeltük a többi túrázót. Mivel a Félmaratonon részt vevők hét Hárs-hegyi körutat tesznek meg, a Maratonosok pedig 14-et, menet közben többször is leköröztek bennünket egyedi hátizsákjukról, ruhájukról vagy kutyusukról felismerhető egyének.

Veronika hangulata a Nagy-Hárs-hegyre vezető emelkedő közben érte el a mélypontot, amikor viszont meglátta, hogy még meredekebb, köves-sziklás útszakasz következik, felkiáltott:
- Hű, anya, látod ezt? Ezt nem hiszem el, erről álmodtam egész éjjel! - és újult erővel nekiiramodott. Úgy látszik, fordítva van nála bekötve valami :)

Veronika jókedve kitartott a hegycsúcsig (454 m) is, hajszálpontosan az ebédidejére értünk fel. Ebéd után felmásztunk a Kaán Károly-kilátóba is.


Bélyegzés után folytattuk az utunkat a célhoz lefelé. Az utolsó néhány száz méteren egy gyerekkoromból felidézett mondóka segítette át Veronikát a holtponton:
"Tíz icipici micimaci megy a sivatagban, jön egy nagy ham-ham, bekap egyet, nyam-nyam. Kilenc icipici..." Amikor elfogynak, akkor növeljük a számokat "kiköp egyet" felkiáltással. Emelje fel a kezét, akinek ismerős :)

Végül 2 óra 12 perces idővel, bőven a 3 órás szintidőn belül teljesítettünk a túrát, kaptunk oklevelet és kitűzőt is. Annának meg se kottyant a túra, csak az nem tetszett neki, hogy túl kevés volt a szikla, amelyet meg kellett mászni :)


Miközben vártuk a Gyermekvasutat, a lányok ugrálóváraztak egy jó nagyot. A Széchenyi-hegyi végállomásig vonatoztunk, ahol végre megrohamozták az egész nap várva-várt játszótereket.


Az egyik játszótéren Veronika meghallotta, hogy egy apuka Annának szólítja a lányát, és válaszolt neki:
- Az én tesóm is Anna. Engem Veronikának hívnak. Cukorbeteg vagyok. Nem ehetek abból, amiben cukor van. Amiben nincs cukor, például a zöldségek, abból én is ehetek, meg Anna is.
Az ipse vadul fixírozta a telefonját, semmit nem reagált rá, de Veronika nem is várt választ, folytatta a játékot:


Röviden összefoglalva nagyon jó kis napot töltöttünk együtt a csodás őszi természetben :)

LinkWithIn

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...