Ciklámenszínű szépség

Születésnapomra kaptam egy csodaszép orchideát.

A fénykép persze nem adja vissza az igazi színét, amelyet talán ciklámenszínűnek neveznék. Remélem, nem haragszik meg érte, hogy másik virághoz hasonlítom a színét :-)


Meglehetősen kevés bejegyzés született ebben a hónapban; bárcsak amiatt lenne, hogy titkos karácsonyi projekteken dolgozom, de sajnos nem. Mostanában egyéb elfoglaltságok miatt alig van időm hímezni, egy apróságon dolgozom, az is titkos... Kezdenek elvonási tüneteim lenni...

Remélhetőleg decemberben gőzerővel nekiláthatok az ajándékoknak, és akkor megmutatok mindent, ami olyanoknak készül, aki nem olvassa a blogomat, a többit pedig januárban.

Egyedül olvasmányaim listája bővül, mivel olvasni lehet evés, hajszárítás, utazás stb. közben is.
Hm, erről eszembe jutott egy remek ötlet, talán írok néhány rövidke könyvajánlót :-)

"Ez a nap más, mint a többi..."

Nahát, eltelt egy év, megint szülinapom van...

Ezt a számot nem szeretem, csúnya prímszám, bezzeg jövőre gyönyörű kettőhatvány éves leszek. Persze nem siettetem az idő múlását, anélkül is túl gyorsan telik, csak megállapítottam egy tényt. :-)

Talán még nem mondtam, bár szerintem az eddigi bejegyzéseimből lehet sejteni, hogy szeretem a matekot és a számokat.
Egyszer x éve valaki megkérdezte:
- Hány éves vagy?
- Három a köbön - épp tréfás kedvemben voltam.
- Mi, 33? Nem is nézel ki annyinak!
- Köszi, de nem egészen annyi, számolj utána még egyszer :-)

Gyerekkori emlék

Kriszti hívott játékba, hogy meséljek gyerekkori emlékekről.

A játék lényege:
1. Ha téged jelölnek ki, rakd ki a blogodba ezt a képet, és írj egy bejegyzést a gyerekkori emlékeidről.
2. Nevezz meg 7 embert, akinek szívesen továbbadnád a feladatot, linkeld be őket, és értesítsd őket a játékról.
3. Linkeld be azt is, aki téged játékba hívott.

Kettő történetet választottam, mindkettő az olvasáshoz kötődik, az elsőre igazából nem is emlékszem, anyuék mesélték el később, onnan tudok róla.

Apu középsős óvodás koromban tanított meg olvasni, olyan fontos mondatok segítségével, mint pl. "A törpeharcsa nagyon finom, apu nagyon szereti." (Mind a mai napig őrizzük azt a kockás füzetet, amelyikkel tanított :-))
Egyszer csendespihenő alatt a Hétszínvirág c. mesének az elejét olvasták fel.
Én persze már akkor is kíváncsi természet voltam, úgyhogy a pihenő után elkértem a könyvet, és elolvastam a végét, hogy ne kelljen másnapig várnom a befejezésre. Az óvónénik meg ott hüledeztek :-)

A másik esemény jóval később történt. 12 éves lehettem, amikor egy nyáron olvasni indultam a játszótérre a "jó levegőre" Henryk Sienkiewicz: Özönvíz c. könyvének első, jó vaskos kötetével, amelyet a kezemben lóbáltam. A lépcsőházban a szandálom megcsúszott, úgyhogy a lépcsők alsó harmadát fenéken csúszva tettem meg. A könyv is kicsúszott a kezemből, és némi parabolikus ív megtétele után a fejemen landolt, emlékezetessé téve ezt az esést.


Akiknek pedig továbbadom:
akrucip, Ancsa, Bnorka, ditti, moklin, Sofie, tűzlili

Októberi jelentés

Január eleje óta vezetgetek egy hímzőnaplót, és minden hónap elején mérleget készítek az előző hónapról. Mostantól veletek is megosztom, azt ne kérdezzétek, eddig miért nem tettem, passz :-)

Lássuk csak, miken dolgoztam októberben:
- elkészült egy minta a decemberi magazinba,
- elkészült a Halloween kastély,
- elkészült a Poirot-könyvjelző, ezúttal ajándékba, de csinálok majd magamnak is,
- és három napig böködtem a hímző nőmet, amely még naaaagyon messze áll attól, hogy kész legyen.

Lassú RR 2.

A végéhez közeledik Lassú RR-ünk második köre.

Visszakaptam Beatrix Potteres magasságmérőmet :-))), de még korántsincs kész, rá kell hímeznem magát a mércét. Remélhetőleg karácsonyra elkészülök vele, Anna fogja majd megkapni.

Ezenkívül nálam van Anitzsirk RR-je, az utolsó, amelyikre még nem hímeztem.
Ezen a kendőn nagyon aranyos Humphrey's Corner elefánik sorakoznak, remélhetőleg nemsokára készen tudom mutatni rajta az én részemet.
Utána már csak két elefánt fog hiányozni róla.