Gyerekkori emlék

Kriszti hívott játékba, hogy meséljek gyerekkori emlékekről.

A játék lényege:
1. Ha téged jelölnek ki, rakd ki a blogodba ezt a képet, és írj egy bejegyzést a gyerekkori emlékeidről.
2. Nevezz meg 7 embert, akinek szívesen továbbadnád a feladatot, linkeld be őket, és értesítsd őket a játékról.
3. Linkeld be azt is, aki téged játékba hívott.

Kettő történetet választottam, mindkettő az olvasáshoz kötődik, az elsőre igazából nem is emlékszem, anyuék mesélték el később, onnan tudok róla.

Apu középsős óvodás koromban tanított meg olvasni, olyan fontos mondatok segítségével, mint pl. "A törpeharcsa nagyon finom, apu nagyon szereti." (Mind a mai napig őrizzük azt a kockás füzetet, amelyikkel tanított :-))
Egyszer csendespihenő alatt a Hétszínvirág c. mesének az elejét olvasták fel.
Én persze már akkor is kíváncsi természet voltam, úgyhogy a pihenő után elkértem a könyvet, és elolvastam a végét, hogy ne kelljen másnapig várnom a befejezésre. Az óvónénik meg ott hüledeztek :-)

A másik esemény jóval később történt. 12 éves lehettem, amikor egy nyáron olvasni indultam a játszótérre a "jó levegőre" Henryk Sienkiewicz: Özönvíz c. könyvének első, jó vaskos kötetével, amelyet a kezemben lóbáltam. A lépcsőházban a szandálom megcsúszott, úgyhogy a lépcsők alsó harmadát fenéken csúszva tettem meg. A könyv is kicsúszott a kezemből, és némi parabolikus ív megtétele után a fejemen landolt, emlékezetessé téve ezt az esést.


Akiknek pedig továbbadom:
akrucip, Ancsa, Bnorka, ditti, moklin, Sofie, tűzlili