Egy angol művésznő, Cicely Mary Barker 1922 és 1955 között festett egy szépséges virágtündér-sorozatot (Flower Fairies), a 178 festmény alapján sok keresztszemes hímzés készült. Ez a kedvenc tündérkés sorozatom az összes közül.
2006. áprilisára készült el a keresztszemes találkozókon viselt, búzavirágtündéres kitűzőm. A hímzés szálanként készült, 25-ös takácsvászonra, meglehetősen miniatűr öltésekkel, mert egy centin 10 öltés van. Az osztott hímzőfonal egy szálával hímeztem, az egyszálas kontúrhoz pedig annál vékonyabb, barna színű varrócérnát használtam.

2007. karácsonyán készítettem a húzottamnak ezt a kökénytündéres dobozkát. Megsúgták, hogy teljesen odáig van a miniatűr tündérkémért. Az ő ajándéka panama anyagra készült, szálanként, nem sokkal nagyobb öltésekkel, mint a kitűzőm, ugyanis 9 öltés jut 1 cm-re.

Azt hiszem, könnyen kitalálhatjátok, kié ez a kitűző. 2006. augusztusában hímeztem, ezt viselte Anna az első xszemes találkozón, amelyre őt is elvittük. A hímzés szintén eléggé aprólékos, 8 öltés jut 1 cm-re, az anyag ugyanis 20-as aida. A nagyobbik almafatündér ölelő karját kiretusáltam.

A harangláb-tündér ajándékba készült.

Végül, de nem egyáltalán nem utolsósorban: a saját összeállítású óránk, amely 2005. októberében lett kész. Különböző eredetű tündéres mintákból összeollóztam össze. Jó sokáig válogattam, mire rátaláltam ezekre a harangláb, nárcisz-, nefelejcs- és levendulatündérekre, megfelelő méretben és alakban, hogy az óra négy sarkába passzoljanak. 28-as fehér hímzővászonra készült, és csak hímzés közben vettem észre, hogy nem teljesen szabályos szövésű volt, hanem kissé téglalapos, úgyhogy menet közben kellett változtatni a tündérek és a számok elhelyezkedésén, hogy négyzet alakú legyen a végeredmény. Érdekessége még, hogy ekkor hímeztem először franciacsomókat, és szerencsére rögtön ráéreztem az ízére, mert jó sok kellett belőle a két alsó tündérkéhez.


