Piros és ezüst-fekete lótuszvirág

Általában nem szoktam egy mintát ilyen sokszor megfűzni, de ez a lótuszvirág még mindig a szívem csücske, és bár sokat készítettem belőle, nincs belőle két egyforma.

Ez a kettő megrendelésre készült, és mindkettő nagy örömet okozott az új, boldog tulajdonosoknak :-)

"Hát nem zabálnivaló?"

Ez a mondat az alábbi szituációban hangzott el:

Veronika odajött hozzám, rámutatott az orrára:
- Nózi, zsepi.
Kapott zsepit, elkezdte fújni a szájával. Erre Anna:
- Hát nem éééédes? Hát nem zabálnivaló? Anya, menj és zabáld meg, így: hamamamamm!
Mi mást tehettem volna? Odamentem és megzabáltam Veronikát, majd Annát is :-)

Rengeteg "zabálnivaló" esemény történik velük, és persze nem tökéletesek, vannak hullámvölgyek is, de mind feledésbe merül, amikor például:

Veronika ébredés után kijön a szobából, én a konyhában reggelit készítek. Kitárja a kezét, "Anya!", a szeme hunyorog a fényben, a léptei még kissé bizonytalanok, de szalad-szalad ölelő karjaim közé. Utána fogja Anna papucsát, beviszi neki, és mondja: "Anna, gyere, kakaó!"
Néha kézenfogva jönnek ki, és ha még nincs teljesen megterítve, segítenek nekem. Együtt veszik ki a tányéralátéteket, aztán Veronika hozza a szalvétákat, mert azt ő is eléri, de szigorúan csak egyesével, és mondja, melyik kinek lesz. Némelyik kissé megsínyli a szállítást, de kit érdekel :-) Anna pedig hozza a kiskanalakat, összehajtogatja az asztalra került szalvétákat, és mértanilag a közepére helyezi a kanalakat.

Vagy egy másik történet:

Az asztalnál ülve dolgozom, Veronika megszólal:
- Anya! (Nem figyeltem rá azonnal, ezért kicsit hangosabban.) Hahó, anya!
- Mi történt?
- Hoppá! (= Leesett a hegyező, és kiszóródtak belőle a faragványok.)
- Akkor most mit kell csinálni?
- Porszívó! (Odaszalad, majd "segít" elővenni.) Dug! (Mutatja a konnektort.)
Összeporszívózom a darabkákat, katasztrófahelyzet elhárítva.
- Gomb! (Megnyomja a kábelvisszacsévélő gombot, és segít visszatenni a helyére a porszívót.)
- Köszi, pápá! (= Mehetsz vissza a munkádhoz, anya, én is folytatom a rajzolást.)

Szóltam Veronikának, hogy ebéd. Felkiáltott, hogy "Helyére!", a kezében lévő kockákat visszatette a dobozba, és utána szaladt hozzám ebédelni.

Bár a két lány néha összezördül ugyanazon a játékon, mégis nagyon szeretik egymást. Anna sokszor abbahagyja, amivel játszik, és segít Veronikának, ha olyan játékot vett elő, amihez kicsi. Veronika meg exsztázisba jön, ha mondom neki, hogy megyünk Annáért az oviba. Az úton odafelé pedig sokszor előre mutat, és lelkesen mondja, hogy "Anna!".
Amikor Annával együtt vittem el Veronikát oltásra, oltás közben Anna simogatta Veronika fejét és beszélt hozzá, hogy "Nincs semmi baj, mindjárt vége, nem is fog fájni", Veronika meg észre sem vette a szúrást, és egyáltalán nem sírt :-)

Amikor Veronika fél éves volt és sírt, ezt mondta Anna:
"Anya, nézd meg, miért sír szegény kicsi testvérkém, és vígasztald meg, kérlek!"

Ha a liftben másokkal együtt megyünk le, Anna rögtön sorolja nekik, Veronikának melyek a legújabb szavai. (Amikor egyszer Veronika szépen elismételte Anna után, hogy "antilop", ez volt Anna reakciója: "Mondta, hogy antilop! Hogy ez a testvérke milyen okos!")

Anna múltkor ezt mondta Veronikának: "Megcsikizlek, szétszedlek, megeszem a húsodat! Csak vicceltem, nem is eszlek meg!" :-)

A képen az látható, amikor az állatfarmot ábrázoló kirakónál a kacsaúsztatóban "áztatják" a lábukat. Úgy kezdődött, hogy Veronika adogatta a darabokat, és mondogatta, milyen állatokat lát, Anna pedig rakta, és visszakérdezett néha. Amikor kész lett, Anna levette a papucsot-zoknit, úgyhogy Veronika is odatartotta a lábát, hogy "Segíts!", a végeredmény pedig a fényképen látható :-)

Mivel két külön egyéniségről van szó, sok mindenben különböznek, bár vannak hasonlóságok is.
Az egyik fő különbség, hogy Veronika Annához képest jóval hamarabb kezdett beszélni. Anna azóta bőven bepótolta a csendes korszakát (megzabálom, amilyen szövege van néha :-))), Veronikánál meg nagyon élvezem, hogy ilyen kis emberke, és szavak szökkennek ki kis fogai kerítésén :-) Amelyeket egyébként mindenketten későn kezdtek növeszteni, egy éves koruk környékén bújt csak ki az első fogacskájuk.

Ha kíváncsiak vagytok további történésekre, majd még mesélek :-)

Fekete-smaragd lótuszvirág

Az elmúlt hetekben újabb négy lótuszvirág nyílt ki a kezeim között: megrendelésre, ajándékba, meg egy saját magamnak. Ez utóbbit mutatom meg először, a fénykép nem adja vissza igazán csillogását és gyönyörű színét.


Szeretnék hozzá karkötőt és gyűrűt is készíteni, meg egyéb gyöngyös terveim is vannak, kedves barátnőimtől szépséges gyöngyöket kaptam szülinapomra :-)

Megint eltelt egy év...

... és bölcsebb lettem (talán).

Az öcsém tudja, hogy nagyon szeretem a tündéreket és a békákat, és szülinapom alkalmából összehozta a kettőt egy gyönyörű rajzon :-)


Ha kíváncsi vagy, hány éves is lettem, fejtsd meg ezt a kis rejtvényt:

Vonj negyedik gyököt születésem napjából.
Az így kapott számból vonj ki kettőt.
Az eredménynek vedd a cosinusát.
Az így kapott számot szorozd meg huszonhéttel.
Az eredménynek vedd a hármas alapú logaritmusát.
Az így kapott számot szorozd meg azzal, hogy melyik hónapban születtem, és máris megkapod a végeredményt :-)

Fekete-átlátszó rombuszos szett

Vacakolt a fényképezőgép, de csak sikerült végre letöltenem róla a képet:

Remélem, hamarosan újabb szépségeket mutathatok :-)

Fekete-átlátszó rombuszok

Több mint két év telt el azóta, hogy elkészült ennek a fülbevalónak az elődje kék verzióban. Már akkor kitaláltam, hogy lesz egy fekete-átlátszó, (pontosabban lüszteres átlátszó) kombináció, közepén tűzopál swarival. Fűztem egy felemás mintadarabot, hogy középen a rombusz fekete vagy világos bronz legyen-e. A bronzot választottam, és röpke két év, három hónap és tizenhat nap után el is készült a fülbevaló.



Tervezek hozzá valamilyen nyakláncot és karkötőt is készíteni... Miket is beszélek, annak idején ezt írtam a kék rombuszoshoz: "több tervem is van, úgyhogy remélhetőleg hamarosan a teljes kollekciót meg tudom mutatni". Hihi, na persze. Szóval eljátszadozom a gondolattal, hogy esetleg valamikor netalántán készül hozzá nyaklánc vagy karkötő. Vagy a kékhez. Vagy is-is. Vagy nem.

Zöld-ezüst szett

Már régóta szerettem volna CsK&Dia ékszert fűzni magamnak, csak nem tudtam eldönteni, milyen színben készítsem el. A nyáron vettem egy világoszöld nadrágot, amihez, ó minő rettenet, nem voltak megfelelő színű ékszereim. Így adta magát az ötlet, és két hónappal a megfelelő színű gyöngyök beszerzése után megszületett ez a peridot-ezüst szett.


Ti is úgy vagytok vele, hogy tele a doboz/polc/szekrény/szoba gyöngyökkel (nálam a komód 1/3-a), de ha valamihez konkrétan passzoló gyöngyöt kerestek, sosincs, és folyton el kell menni gyöngyöt venni, hogy a macska rúgja meg? :-)

A legjobbak

Ezt a két képet a nagyszülők kapták ajándékba születésnapjuk alkalmából, nagyon örültek neki. Külön érdekesség, hogy ugyanazon a napon születtek :-)



Mindkét kép a szeptemberi Keresztszemes Magazinban jelent meg. Az eredetihez képest az anyósos képet alaposan át kellett terveznem, hogy ugyanakkora méretű legyen, és ugyanolyan legyen a betűtípus.