A minap arról elmélkedtem, mennyire megváltoztak fényképezési szokásaink a digitális fényképezőgépek elterjedésével.

Annak idején jól meggondoltuk, mit fényképezünk le, mert drága volt a film és az előhívás is, és csak utólag derült ki, ha a képek egy része nem sikerült jól.
Az előnye az, hogy hacsak nem nyílt ki a gép hátulja, nem vesztek el a képek(*), nagyon izgalmas volt elmenni az előhívott képekért, és egyszerűen lehetett a képekből albumot készíteni.
(*) 8 éve a franciaországi nyaralásunkon épp a Louvre-ban nyílt ki a gép, úgyhogy az elveszett képek helyett képeslapot vettünk, viszonylag jól megúsztuk.
Azután itthon előhíváskor 5 tekercs negatívját összekarcolták. Amikor pedig reklamáltunk: "Ja igen, tudunk róla, hogy rossz a gép, mások is mondták már (?!?!?!?), tessék kárpótlásul 5 tekercs film." Kösssz...

Manapság bármiről csinálhatunk több képet is, biztos akad közöttük jól sikerült. Utólag el lehet tüntetni a vörös szemet, és létezik sok más hasznos trükk is. Egy mozdulattal lehet törölni a rossz képeket, csak sajnos néha a többi is az enyészeté lesz. Időnként eltarthat egy ideig, mire a számítógépen megtaláljuk a keresett fényképeket, és bizony, a gépen őrzött fényképek is odaveszhetnek egy súlyosabb gépösszeomlásnál.
A digitális világ hátrányait mi így próbáljuk kiküszöbölni:
- A képeket mindig ugyanabba a mappába mentjük el, a letöltőprogram automatikusan létrehozza a készítés dátuma alapján a könyvtárakat.
- Amikor a memóriakártya betelik, a gépen lévő fotókat kiírjuk egy DVD-re (vagy csak egy újraírhatóra, ha még nem gyűlt össze sok), és csak utána töröljük a képeket a kártyáról. A fotókat így egyszerre mindig két helyen őrizzük, hogy csökkenjen az adatveszteség lehetősége.
- Időnként kiválogatunk egy adag fényképet, és "előhívjuk" őket.
A
fotomarket.hu oldalról letöltöttünk egy programot, annak a segítségével itthon kényelmesen feltöltjük a képeket, beállítjuk, melyikből hány darabot milyen méretben szeretnénk, stb.
A kész képeket pedig egy-két nap múlva a kívánt helyen átvesszük.