Hogy múlik az idő...

Veronika mindjárt két és fél hónapos lesz.

• Ennivalóan édes, amikor nézegeti a kezét, vagy amikor pelenkázás közben teljesen kitekeredik, hogy láthassa a falon a dekorcsíkon az állatokat.
  
• Eksztázisba jön, amikor a szoptatás kezdetén meglátja a mellemet, és szája az esetleges sírásból azonnal átáll kereső üzemmódra.
  
• Lehet vele kommunikálni is, múltkor rámosolyogtam, és mondtam neki, hogy "Gö."
  Erre teli szájjal rámvigyorgott, és válaszolt, hogy "Gö, grr" :-)
  
• És napra pontosan hathetes kora óta minden éjjel legalább nyolc órát alszik egyhuzamban :-)
  

Írtam, hogy mindannyiunk örömére ismét elég a tejem. Leírom azt a módszert, ami nálam bevált, hátha valakinek egyszer majd hasznos lesz:
Naponta legalább 3 liter folyadékot ittam, ebből 1,5 liter volt a Lactoherb szoptatós tea, egyre csökkenő töménységben. Nagyjából 3 óránként mindkét mellből megszoptattam Veronikát, majd megmértem, mennyit evett, ez alapján adtam neki még tápszert, ha láttam rajta, hogy még éhes. A mérleg számlálója egyértelműen mutatta, hogy napról napra egyre több tejem van, ez segített kitartani.

Anna pedig nemsokára 3 éves lesz, és nagyon szereti a kistestvérét.
Amikor múltkor sírt Veronika, odament hozzá: "Na mi baj van?" És pont olyan hangsúllyal mondta, ahogyan én szoktam kérdezni :-)
Egy másik aranyos jelenet:
Veronika pelusa túlcsordult, Anna meglátta a ruháját:
- Kakis lett a ruhája, azt a betyár mindenit!
És az ígért fénykép:
A kép a Vasúttörténeti Parkban készült.