2010. november 26., péntek

"Hát nem zabálnivaló?"

Ez a mondat az alábbi szituációban hangzott el:

Veronika odajött hozzám, rámutatott az orrára:
- Nózi, zsepi.
Kapott zsepit, elkezdte fújni a szájával. Erre Anna:
- Hát nem éééédes? Hát nem zabálnivaló? Anya, menj és zabáld meg, így: hamamamamm!
Mi mást tehettem volna? Odamentem és megzabáltam Veronikát, majd Annát is :-)

Rengeteg "zabálnivaló" esemény történik velük, és persze nem tökéletesek, vannak hullámvölgyek is, de mind feledésbe merül, amikor például:

Veronika ébredés után kijön a szobából, én a konyhában reggelit készítek. Kitárja a kezét, "Anya!", a szeme hunyorog a fényben, a léptei még kissé bizonytalanok, de szalad-szalad ölelő karjaim közé. Utána fogja Anna papucsát, beviszi neki, és mondja: "Anna, gyere, kakaó!"
Néha kézenfogva jönnek ki, és ha még nincs teljesen megterítve, segítenek nekem. Együtt veszik ki a tányéralátéteket, aztán Veronika hozza a szalvétákat, mert azt ő is eléri, de szigorúan csak egyesével, és mondja, melyik kinek lesz. Némelyik kissé megsínyli a szállítást, de kit érdekel :-) Anna pedig hozza a kiskanalakat, összehajtogatja az asztalra került szalvétákat, és mértanilag a közepére helyezi a kanalakat.

Vagy egy másik történet:

Az asztalnál ülve dolgozom, Veronika megszólal:
- Anya! (Nem figyeltem rá azonnal, ezért kicsit hangosabban.) Hahó, anya!
- Mi történt?
- Hoppá! (= Leesett a hegyező, és kiszóródtak belőle a faragványok.)
- Akkor most mit kell csinálni?
- Porszívó! (Odaszalad, majd "segít" elővenni.) Dug! (Mutatja a konnektort.)
Összeporszívózom a darabkákat, katasztrófahelyzet elhárítva.
- Gomb! (Megnyomja a kábelvisszacsévélő gombot, és segít visszatenni a helyére a porszívót.)
- Köszi, pápá! (= Mehetsz vissza a munkádhoz, anya, én is folytatom a rajzolást.)

Szóltam Veronikának, hogy ebéd. Felkiáltott, hogy "Helyére!", a kezében lévő kockákat visszatette a dobozba, és utána szaladt hozzám ebédelni.

Bár a két lány néha összezördül ugyanazon a játékon, mégis nagyon szeretik egymást. Anna sokszor abbahagyja, amivel játszik, és segít Veronikának, ha olyan játékot vett elő, amihez kicsi. Veronika meg exsztázisba jön, ha mondom neki, hogy megyünk Annáért az oviba. Az úton odafelé pedig sokszor előre mutat, és lelkesen mondja, hogy "Anna!".
Amikor Annával együtt vittem el Veronikát oltásra, oltás közben Anna simogatta Veronika fejét és beszélt hozzá, hogy "Nincs semmi baj, mindjárt vége, nem is fog fájni", Veronika meg észre sem vette a szúrást, és egyáltalán nem sírt :-)

Amikor Veronika fél éves volt és sírt, ezt mondta Anna:
"Anya, nézd meg, miért sír szegény kicsi testvérkém, és vígasztald meg, kérlek!"

Ha a liftben másokkal együtt megyünk le, Anna rögtön sorolja nekik, Veronikának melyek a legújabb szavai. (Amikor egyszer Veronika szépen elismételte Anna után, hogy "antilop", ez volt Anna reakciója: "Mondta, hogy antilop! Hogy ez a testvérke milyen okos!")

Anna múltkor ezt mondta Veronikának: "Megcsikizlek, szétszedlek, megeszem a húsodat! Csak vicceltem, nem is eszlek meg!" :-)

A képen az látható, amikor az állatfarmot ábrázoló kirakónál a kacsaúsztatóban "áztatják" a lábukat. Úgy kezdődött, hogy Veronika adogatta a darabokat, és mondogatta, milyen állatokat lát, Anna pedig rakta, és visszakérdezett néha. Amikor kész lett, Anna levette a papucsot-zoknit, úgyhogy Veronika is odatartotta a lábát, hogy "Segíts!", a végeredmény pedig a fényképen látható :-)

Mivel két külön egyéniségről van szó, sok mindenben különböznek, bár vannak hasonlóságok is.
Az egyik fő különbség, hogy Veronika Annához képest jóval hamarabb kezdett beszélni. Anna azóta bőven bepótolta a csendes korszakát (megzabálom, amilyen szövege van néha :-))), Veronikánál meg nagyon élvezem, hogy ilyen kis emberke, és szavak szökkennek ki kis fogai kerítésén :-) Amelyeket egyébként mindenketten későn kezdtek növeszteni, egy éves koruk környékén bújt csak ki az első fogacskájuk.

Ha kíváncsiak vagytok további történésekre, majd még mesélek :-)

13 megjegyzés:

  1. Igen, igen!!! Olyan édesek a lánykáid, tényleg zabálnivaló, de nemcsak Veronika, hanem Anna is:)

    VálaszTörlés
  2. Jó volt olvasni, köszi:-))) Nagyon édeseket tudnak ilyenkor mondani, tényleg érdemes emgosztani maásokkal is:-)))

    VálaszTörlés
  3. Aranyos történetek, köszi. :) És a lánykák... zabálnivalók :DDD

    VálaszTörlés
  4. Örülök, hogy tetszettek :-)
    Akkor majd még hozok hasonlóakat :-)

    VálaszTörlés
  5. Tündéri történetek, jó, hogy így feljegyzed őket! Igazán megmosolyogtattak!:o)

    VálaszTörlés
  6. Igen, szeretnénk még olvasni ilyeneket! Boldizsárnak épp ma bújt ki az első foga csücske!:-) Ő hamarabb kezdte el növeszteni, mint anno a szülei!

    VálaszTörlés
  7. Nagyon édesek a csajok Tündérke, én is várom a folytatást. :)

    VálaszTörlés
  8. Csatlakozom az előttem szólókhoz, tényleg zabálnivalóak! :) Szívesen olvasnék még ilyen történeteket, ha megosztod velünk.
    Az idő meg nagyon-nagyon repül, még Veronika épp csak akkora volt, hogy evett és aludt, mikor láttam, most meg jön-megy és beszél. :)

    VálaszTörlés
  9. A nagyon-nagyon repülő idővel tökéletesen egyetértek... :-)

    VálaszTörlés
  10. Élvezet volt olvasni a bejegyzést, kérünk még :-))))

    VálaszTörlés
  11. Igen, igen! Kérünk még ilyet!

    VálaszTörlés
  12. Ezek az élmények nekünk szülőknek olyan jól esnek. Még ha néha "baj" is van velük, akkor is jó, hogy vannak ezek a gyerekek. :) Nagyon aranyosak a képen. :))) Ádám fiam szokta azt csinálni, mikor nagy konyhai munkában vagyok, hogy oda jön elém és nyújtja felém a karjait, hogy vegyem fel. Ilyenkor mindent eldobok és természetes, hogy egy nagy ölelgetés következik. :)

    VálaszTörlés

LinkWithIn

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...