"Pletyka, hangos női csacsogás"

Veronika beszéde rohamosan fejlődik, ezt ma reggel mondta, amikor Anna csizmát húzott:
- Anna, csizma, húzd! Sikerült, nagyon jó. Még egyszer, másik csizma, húzd! Nagyon jó, ügyes Anna!

A legbüszkébb mindig arra vagyok, amikor úgy tanul, hogy ellesi tőlünk a szokásokat, például már régóta mondja tüsszentésnél, hogy egészségedre. Ez kezdetben "egen" volt, most már inkább "egéssére". Azt sem én tanítottam meg neki, hogy tüsszentésnél-köhögésnél a szája elé tegye a kezét, mondván, ráér még megtanulni, egyszer csak látom, hogy így csinálja :-)

Nagyon szeretem, amikor igen helyett úgy válaszol, hogy "persze", vagy "rendben".

A kérem-köszönöm-bocsi nagyon megy ("Kérek szépen inni", stb.), a héten először úgy válaszolt egy kérdésre (Kérsz almát?), hogy "Nem, köszönöm", ezt szintén csak elleste tőlünk.

Amikor az a fránya hegyező megint kiborult:
- Bocsi, anya, porszívó gyorsan!
Megtörtént, minden tiszta.
- Köszi, anya!

Mondtam egyik délután Veronikának:
- Megyünk Annáért oviba.
- Tényleg?
- Tényleg.
- Hurrá, éljen! (ugrándozott egy kicsit.) Harisnya, nadrág. Hol a pulcsi? Elbújt. Hahó, pulcsi! Megvan.
És öltöztünk és indultunk :-)

A renddel, rendrakással még mindig közeli barátságot ápol. Sokszor teljesen magától visszateszi a helyére a játékot, ha nem játszik vele többet. Múltkor talált egy elgurult gyöngyöt. Letette a babát, amivel éppen játszott, odavitte a megfelelő dobozhoz (négy különféle, kisebb-nagyobb gyöngyfűző készletünk van), nem tudta kinyitni. Odahozta hozzám, "Anya, segíts kérlek". Beletette, "Köszi, anya", visszavitte a polcra, és folytatta a játékot. Ebben szerencsére hasonlítanak egymásra Annával, múltkor Anna rendrakás közben megjegyezte: "Alakul a rend."

Egyszer Veronika hangosan kopácsolt a szekrényajtón, Anna erre azt mondta neki:
"Hálás lennék, ha végre abbahagynád."

Annával séta közben grafitis falat láttunk, és kifejtette, hogy:
- Buta emberek összefirkálták a falat. Jönnek a rendőrök, és beültetik őket a rendőrautóba, és utána megütögetik őket kalapáccsal, és meghalnak.
Hm, fogalmam sincs, ez az elmélet honnan származik, de gyorsan felvilágosítottam, vadul próbálva nem mosolyogni, hogy mi is az a börtön, mi történik ott a rossz és buta emberekkel. Látszott rajta, hogy töpreng, és elrendezi a hallottakat a fejében:
- Én nem akarok börtönbe menni, mert nagyon szomorúak lesztek, ha börtönben leszek, és nem leszek meg.
- Így igaz, Anna, mi sem szeretnénk - most már mosolyoghattam :-)

Egyszer amikor mentünk haza, a liftbe beszállt utánunk egy nő is, a hetedik emeleti gomb már meg volt nyomva.
- Hanyadikon laksz? - kérdezte tőle Anna, hogy megnyomja neki a gombot.
- A másodikon. És te? - kérdezett vissza a nő, hogy beszédbe elegyedjen vele.
- A hetediken, nem látod? Az van megnyomva.
Egymásra mosolyogtunk a nővel :-)