2008. május 5., hétfő

2. nap - Amszterdam

Ezen a napon vendéglátóink vezetésével keresztül-kasul bejártuk a várost.

A házak nagyon keskenyek, ugyanis régen a homlokzat szélessége alapján vetettek ki adót. Azonban tetszőlegesen hosszúak lehettek, és mivel senki nem szeret sokat fizetni, a szélességen spóroltak, a lehető legtöbbet. Ez azzal járt, hogy a bejárati ajtók elég keskenyek lettek, a lépcsők szintén nagyon szűkek és meredekek. Így a bútorokat az ablakokon keresztül emelték be a házba a homlokzat tetején lévő gerendán elhelyezett kampó/csiga segítségével, ezek ma is láthatóak. A probléma persze ma is ugyanaz, csak a módszer változott: láttunk is egy költözést. A bútorszállító autó mögött egy rámpa vezetett egy első emeleti ablakig, és az elektromos emelő épp egy platón vitte fel a komódot.
A házak némelyikén két ajtó volt. Az utcaszinten lévőt az alkalmazottak használták, az urak a lépcsőn mentek fel a másikhoz.



További képek

A városban rengeteg a csatorna, összesen 100 km hosszan kanyarognak, mintegy 1000 híd (hidacska) ível át felettük. Rendszeresen használják őket, a falakon méterenként volt csónak/hajó/ladik kikötésére szolgáló bemélyedés, egyes szakaszokon nem is volt szabad hely a fal mellett. A nagyobb csatornákon lévő hidakat fel lehet emelni/elforgatni/kétfelé nyitni/leereszteni és aláforgatni stb, hogy a magasabb hajók átférjenek. A városnéző hajók épp ezért ezért igen alacsonyak, üvegtetősek. Néhányat híres zeneszerzőről nevezték el, az egyiket Lehár Ferencről :-)
A rakparton parkoló autók közül átlagosan hetente egy belegurul a vízbe, mert nincs mindenhol 10 cm magas korlát, és a minél jobb helykihasználtság érdekében a lehető legközelebb próbálnak gurulni a rakpart széléhez.

Az autósoknak egyébként is nehéz dolguk van a városban, ugyanis a fő közlekedési eszköz a kerékpár. Szó szerint mindenhol van bickliút, hatalmas forgalommal, alaposan körül kell nézni átkelés előtt. Minden háznál, boltnál van biciklitároló, de általában a fal mellett is több sorban parkolnak a járgányok. Nem is beszélve a pályaudvarnál lévő óriási, háromszintes bicikliparkolóról. Láttunk sok "hanyattbiciklit", biciklis taxit. Meg olyan gyerekhordozósat, ahol elöl volt egy "láda", abban egymással szemben/mellett ültek a gyerekek. Volt lépcsős pincelejárón külön sín a biciklinek. Sok helyen lehet kölcsönözni, javíttatni annál kevesebb helyen, mert 20 euróért már lehet bringát kapni, így egyszerűbb újat venni. A régit meg néha bedobják a csatornába, úgyhogy a rendszeres mederkotrásnál a markoló tömegestől emeli ki szegény, jobb sorsra érdemes bicajokat a vízből.

Mi villamossal közelítettük meg a belvárost. Ez egy újabb érdekes dolog. Hollandiában a különböző "BKV"-k szövetségben vannak egymással, így ugyanazt a jegyet használhattuk Amszterdamban és Hágában is. Zónás rendszerű, azaz annyi rovátkát kell érvényesíteni, ahány zónát átlép az ember, plusz az alapdíj. A zónák számától függően pedig adott időn belül akárhányszor át lehet szállni. Amelyiken utaztunk, alacsonypadlós volt, a kalauz kis fülkében üldögélt. A mellette lévő ajtón kellett felszállni, és kezelte illetve árulta a jegyeket, ellenőrizte a bérleteket. Ha valaki másik ajtó választott, mikrofonon szólt neki.

A Rijksmuseum impozáns épületét csak kívülről láttunk, lesz majd miért visszajönni :-)
Sétáltunk a virágpiacon, majd megpihentünk a a barátságos Begijnhofban. Ebben a begina-udvarban (női szerzetesrend) a házak körbevettek egy kis anglikán templomot, de az épületben volt kis katolikus kápolna is.

Láttunk bulibringát, ahol kb. 12-en körbeülnek egy kerekes sörpultot, és igazi sört csapolnak. Minden bárszék alatt van pedál, és különböző áttéteken keresztül együttes erővel hajtják előre.

Első holland gasztronómiai élményem egy almatortához kötődik. Nagyon finom volt, sokkal inkább alma, mint torta. A hollandok szeretik a gyümölcsös dolgokat, a fagyiárus kocsik mellett rendszeresen láttunk eperárusokat. Látványra elég rózsaszínűek voltak. Lehet, hogy Hollandiában ez számít érett epernek, én maradok a sötétpiros magyarnál :-)

Délután Anna jót játszott egy játszótéren, mellette láttam olyan focipályát, amelynek három oldala és teteje is hálóval volt borítva.

A Rembrandt téren áll a híres, Éjjeli őrjárat című festmény alapján készült szoborcsoport. Itt tudtam meg, hogy az a furcsa, fanyar, ismeretlen szag, amelyet már több helyen is éreztem, az a marihuána, ugyanis az emberek rendszeresen járnak erre a térre füvezni. Hiszen, mint tudjuk, ez itt legális.

4 megjegyzés:

  1. Amszterdam tényleg csodaszép, nekem a kedvenc a városom. ( és remélem két hónap múlva az otthonom is lesz).

    VálaszTörlés
  2. Nekünk is nagyon tetszett :-)
    Hűha, te vagy a férjed ott kaptatok munkát? Nagyon hosszú időről van szó?

    VálaszTörlés
  3. A férjem ott dolgozik, ott van vállalkozása és úgy döntöttünk hogy mi is kiköltözünk. Végleg. Persze azért nyáron cuccolunk, hogyha mégsem tetszen ott, akkor mire kezdődik a suli haza tudjunk jönni:-))

    VálaszTörlés

LinkWithIn

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...