2008. május 15., csütörtök

4. nap - Keukenhof

Elérkezett a nagy nap, a lényeg. A mai program határozta meg, hogy mikor legyen a nyaralásunk, ugyanis a tulipánok és társai virágzási idejéből kifolyólag a kert március közepétől május közepéig van nyitva. Pont jókor jöttünk, mert megtudtuk, hogy pár héttel korábban még nem virágzott ennyi minden. Azért voltak még bimbós virágok, de elenyészően kevés arányban.

A jegyeket előre megvettük a neten, így elkerültük a pénztárnál való hosssssszas sorbanállást. Rengetegen voltak, pedig csak hétfő volt, mi lehet itt hétvégén...

Amikor régebben virágkatalógust lapozgattam, arra gondoltam, biztos photoshoppal javították fel a színeket, mert ki van zárva, hogy ilyen színek a valóságban is létezzenek. Nos, bizton állíthatom, hogy márpedig vannak :-)

Különféle tetszetős kombinációban eszméletlen színkavalkádban volt részünk. Főleg tulipánok, jácintok, nárciszok, fürtös gyöngyikék virágzottak (igen, az a közös bennük, hogy hagymás növények), de volt néhány másfajta virágágyás is. Nemcsak a színek adták a változatosságot, hanem a formák, méretek is. Fürtös gyöngyikéből például majdnem húszfajtát számoltam össze. A legismertebb kékeslila típuson kívül láttam lilát, liláskéket, fehéret, halvány-, közép- és sötétkéket , ezeken belül nagyfejűt, kisfejűt, hosszúszárút, rövidszárút, stb. Mint Gombóc Artúr és a csokoládé. Persze a legnagyobb változatosságban a tulipánok pompáztak.

Abba is hagyom a meddő kísérletet, hogy szavakba öntsem a kert szépségét, beszéljenek helyettem a képek.


További képek

Az egyik turista azt mondta Annáról, amikor megálltunk mellette fényképezni, hogy "Die schönste Blume". És milyen igaza van :-)

Egyszer Anna szagolgatni kezdte az út melletti jácintokat, majd hirtelen úgy gondolta, szakít egyet magának. Diszkrét sikollyal elkaptam onnan a kezét, mielőtt barbár módon kárt tett volna a vegetációban. Csak nézett rám nagy szemekkel, hogy miért pánikolok, és továbbsétált.

A nagy pánikot egy kis jégkrémmel hűtöttük le: ettünk egy-egy Magnum Temptationt. Azaz mauritiusi vaníliafagyit étcsokiba mártott kaliforniai manduladarabkákkal, belga csokimázzal bevonva. Nagyon fincsi volt, csak nem meglepő módon kevés :-)

Minden virágtípus külön névvel rendelkezik, láttunk Attila fantázianevű virágot is.

A Beatrix királynő pavilonban orchidea- és broméliakiállítás volt, nem kispályás egzotikus szépségekkel. Plusz hab volt a tortán, hogy egy másik üvegházban, amikor már azt hittük, nem lehet tovább fokozni, hortenzia-, begónia- és ciklámenkiállítást találtunk, megspékelve még újabb fajta csodaszép tulipánokkal, jácintokkal, nárciszokkal, stb.

Egy fontos információ: a Fekete Tulipán Múzeum nem a fekete tulipánt mutatja be, az csak a neve :-)

Végül a nap felfedezése: leesett (óriásit koppant), hogy Thea Gouverneur xszemes tervező hölgy holland.

1 megjegyzés:

  1. Sikerült végigolvasnom a beszámolót, és egyre jobban irigyellek titeket! Gyönyörűek a virágok, jó lehetett befogadni ezt a rengeteg szépséget...
    Jót nevettem a rájasimogatós történeten (mármint, hogy Anna a te kezedet dugdosta a vízbe - az mégiscsak kevesebb kockázattal jár :-)).

    VálaszTörlés

LinkWithIn

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...