Egy gyermekkori babámnak eltört a karja. Nem is kell mondanom, hogy nagyon elszomorodtam, Annával együtt, mert nagyon szerette öltöztetni és játszani vele. A baba csodaszép kalocsai ruháját még az a nagymamám varrta-hímezte-horgolta, aki már több mint 20 éve nincs velünk.
Eszembe jutott, hogy az Astoriától nem messze működik egy babaklinika, ahol játék babákat és mackókat javítanak. Elvittük oda, és meggyógyították :-) Kapott új kezet, kicserélték a haját is, így már fésülgetni is lehet. Vettünk neki egy új bugyit is, mert a régi elveszett az idők folyamán. Így most már ismét mosolygósan üldögél a polcon, és várja, hogy Anna hazajöjjön az óvodából.
Itt lehet olvasni egy nagyon érdekes beszélgetést Barta Judit babajavító mesterrel.
:))) Nagyon szép baba, eszembe jutott az én gyerekkorom, amikor nagy babalázban égtem. Nagyon szerettem én is babázni, mint a kislányod, és szerencsére az én kislányom is ebben a szenvedélyben ég. Mindenhova cipeljük a babákat, mert hát nem csak egy kedvenc van. Kicsibabák (10cm) Évi, Zsuzsi, és Szimike, rongybaba Dórika, ülőbaba Angika, csecsemőbaba Lilla, és a legkedvesebb számára Emike. És mindnek tudja a nevét. És ami a legszebb, hogy ő adja a neveket. Kap egy babát, én sorolom a lányneveket, és ő rábök valamelyikre nevetve, és attólfogva úgy hívják. :)))
VálaszTörlésBiztos a Te Annád is ilyen, és ismerős, amit írtam. :)))
Igen, abszolút ismerős a helyzet :-)))
VálaszTörlésHasonló babám volt nekem is, csak barna hajjal, Klára volt a neve. Talán az volt legkedvesebb a sok-sok baba közül. Nem tudom, hová lett, talán anyuék padlásán porosodik? :(
VálaszTörlésA másik bánatom, hogy a lányomnak sok babája van, mégsem szeretett soha babázni...
Ilyen babám nekem is van, csak barna a haja :) Piroskának hívtam, mert nagymamám piros ruhát varrt neki :)
VálaszTörlésTaláló névválasztás :)
Törlés