A keresztszemes hímzés alapjait nagyjából tízévesen tanította meg a nagymamám:
- felső szál egy irányban álljon,
- hátul lehetőleg függőlegesen álljanak az öltések,
- nem csomózunk kezdésnél-eldolgozásnál, hanem átvezetjük a fonalat a hátoldalon a szálak alatt.
Emlékszem, hogy egy Fürge ujjakban jelent meg egy nyúl egyszínű mintája. Valamilyen kék, vastag hímzőcérnával hímeztem, de hamar meguntam. További opció lett volna népi mintájú terítő, de azok nem tetszettek, úgyhogy teljesen hanyagoltam a témát. (Abban az időben kreatív hobbiként kalocsai terítőket hímeztem, indián karkötőket csomóztam, majd 1990.június 9-től lett szerelem a gyöngyfűzés.)
2002-ben egy azóta megszűnt kézimunkaboltban felfedeztem egy Vervaco előfestett keresztszemes tigrises párnás készletet. Mivel ez Attila kedvenc állata, kihímeztem neki ajándékba, nagyon nagy élmény volt. A készlet előfestett, nagylyukú kanavát tartalmazott, 72x72 öltésből állt, 40x40 cm lett. Azaz körülbelül olyan, mintha 4 és feles Aida lenne, 10 cm-en 18 öltés van. Vastag akril fonalakat adtak hozzá, pont olyan hosszúságúra darabolva, hogy pont nem kezd nagyon bolyhosodni, mire az ember végez egy szállal. Megfelelő méretű tompa hímzőtűt is tartalmaz a készlet. A párnát egy ismerős varrónő varrta készre, mert akkor még nem volt varrógépem.
Aztán kaptam ajándékba egy Intermezzo libás ábécés mintafüzetet, és otthoni meglevő alapanyagokból, 11-es kongréra, összeválogatott gyöngyperlével hímeztünk több alkalommal díszítést mappaborítóra, Attila is, meg én is. A lehetőségekhez képest szép lett, de össze sem lehet hasonlítani egy szabályosabb Aidára vagy hímzővászonra, osztott hímzővel készült munkával.
Ezt Attila hímezte nekem ajándékba 2002-ben, azért van róla fotó, mert még mindig megvan :)
Amikor megnyílt a Westendben az Éva kézimunka, 2002 karácsonyára onnan választottam magamnak egy gyönyörű Lanarte készletet. Akkor találkoztam először hímzővászonnal, és megtudtam, hogy osztott hímzővel sokkal szebb a munka, mint perlével. Már ebben a készletben kiderült számomra az osztott hímző másik előnye, hogy lehet vele variálni, hány szállal hímzünk.
Két év és kilenc hónap kellett hozzá, mire elkészült, mert volt, hogy hónapokig elő sem vettük.2005. szeptemberben készült el, további részleteket majd később.
Aztán vettem 14-es Aidát, régről volt Puppets osztott hímzőm, és hímeztem egy kisebb terítőt ajándékba, már nem emlékszem, honnan származott a minta.
2003. február 26-a újabb mérföldkő a hímzős pályafutásomban, mert megjelent a Modern Keresztöltés első száma, benne rengeteg mintával és technikai részlettel a hímzés minden csínjáról-bínjáról.
Ebben találtam egy szép terítőmintát (Az otthon díszei, 32.), amelyet az unokatestvéremnek hímeztem ajándékba. Ezt már 3-fajta DMC-vel, mert addigra megtanultam, hogy a Puppets engedheti a színét, akár mosásnál, akár a nap hatására, ha bekeretezve a falon lóg képként.
Szintén ebből a magazinból (Kislányok és kisfiúk, 88.) származik az a minta és betűtípus, amellyel egy kedves barátnőm kislányának hímeztem babaköszöntőt. Saját kezűleg illesztettem bele készen vásárolt fényképkeretbe, karton paszpartuval.
Valamikor ekkor történt, hogy Attila felhívta a figyelmemet, hogy a keresztszemes hímzés szerelmesei találkoznak Zuglóban a Cserepesházban. Örök hála neki ezért ♥, mert azóta is élő barátságokat kötöttem az akkor, illetve a későbbi találkozók során megismert emberekkel ♥, valamint rengeteg inspirációval és tudással gyarapodtam, technikákról és mintalelőhelyekről.
2004-ben lett digitális fényképezőgépünk, úgyhogy utána már könnyebb volt minden elkészült szépséget megörökíteni és megosztani. Korábban csak szkennelni tudtam, mint például a fenti két terítőt, vagy nagyon indokolt esetben lehetett volna hagyományosan fényképezni, de akkor nem éreztem fontosnak dokumentálni a műveket.
Még abban az évben hímeztem magamnak egy békás Vervaco párnát, mivel az a kedvenc állatom:
Szintén Vervaco díszpárnát készítettem anyósoméknak karácsonyra. Az ágyuk fejléce sötétkék, az ágytakarójuk fehér, ez adta a színvilágot:
Első könyvjelzőm ajándékba készült egy kedves kolléganőmnek, a kedvenc állatával és monogramjával, 14-es Aidára, DMC fonalakkal.
(Az eredeti magazin 79 számot élt meg, után főszerkesztő-váltás történt, már csak negyedévente jelenik meg, és a tartalom is megváltozott.)
Első magazinos hímzésemmel júliusban készültem el, ez a szőlő a 2004.szeptemberi (5.) számban jelent meg. 14-es Aidára készült, első tapasztalatom a Madeira fonallal teljesen jó volt.
A következő (2004.szept., 6.) számba készültek 28-as hímzővászonra ezek az őszi levelek, ezt Attila hímezte:
Ezt pedig én:
Novemberben készült el, és a 2005.januári (9.) számban jelent meg ez a babakönyv-borító. A 14-es Aida alul és körben van rávarrva, így félig benyúlva kellett hímezni, nem volt túl kényelmes.
2005-ös év hímzései
