Korán keltünk, hogy minél több időt tölthessünk Zürichben a repülőgép indulása előtt, és úgy alakult, hogy amit kinéztünk, pont egy Golden Pass Panoramic Express volt. Ezek a vonatok Svájc legszebb tájain járnak, az első osztályon panorámakocsik is találhatóak. Ennek ellenére normál tarifával tudtunk utazni, csak főszezonban érdemes helyjegyet venni. Voltak meredekebb szakaszok, ahol a vonat kapaszkodását fogaskerekek segítették, ilyennel eddig nagyvasúti pályán még nem találkoztunk.
Zürichbe érve találkoztunk egy kedves barátnőmmel, akinél annak idején Amszterdamban aludtunk, és akinek az esküvőjén tavaly voltunk Körmenden. Miután a bőröndjeinket begyömöszöltük egy csomagmegőrzőbe, elindultunk felfedezni a várost.
Jót beszélgettünk, miközben mindenfelé bóklásztunk, és nézelődtünk. Nem követtünk konkrét útvonalat, arra mentünk, amerre megtetszett egy-egy utcácska. Készítettem egy térképet, hogy merrefelé vannak azok a nevezetességek, amelyeket útba ejtettünk.
A Hauptbahnhof monumentális neoreneszánsz pályaudvara 1871-ben készült el. Igen jó állapotban maradt meg, a főcsarnok eredeti szerkezete teljesen változatlan. Onnan a Bahnhofstrasse sugárúton mentünk tovább, amely Zürich legfontosabb bevásárlóutcája és kereskedelmi központja.
A Zunfthaus zur Meisen a borkereskedők egykori céhes háza, jelenleg itt látható a Svájci Nemzeti Múzeum 18. századi fajansz- és porcelángyűjteménye.
A Limmat nyugati partján emelkedő erdős domb a Lindenhof, kilátóteraszáról szép a kilátás a környékre.
A Szent Péter-templom legfontosabb jellegzetessége hatalmas toronyórája. 8,7 méteres átmérőjével ez a legnagyobb számlap Európában.
A Grossmünster, azaz a Nagykatedrális magas ikertornyi uralják Zürich sziluettjét a Limmat keleti partján. A legenda szerint Nagy Károly alapított itt templomot a 8. század végén, Zürich védőszentjeinek, Felix és Regula vértanúk sírja felett. A jelenlegi bazilika a 15. század végére készült el.
Tőle nem messze áll a Helmhaus, volt céhes ház, ma modern művészeti kiállítások otthona.
A városházát (Rathaus) a folyómederbe ásott cölöpökre helyezett alapra építették, a Limmat folyó vize ez alatt áramlik.
A Fraumünster, avagy az Asszonyok katedrálisa onnan kapta a nevét, hogy 853-ban Német Lajos király egy itteni kolostor apátnőjévé tette meg lányát, Hildegardot.
A gyönyörű, gleccser eredetű Zürichi-tó 40 km hosszan ível Zürichtől a Glarni-Alpok lábáig.
A Rotes Schloss már messziről nagyon tetszett. Különösebb funkciója nincs, egyszerűen lakások és üzletek találhatók benne.
Utoljára - persze csak kívülről - a Schweizerisches Landesmuseumot láttuk, azaz a Svájci Nemzeti Múzeumot, amely az ország történelmét és kultúráját mutatja be az őskortól napjainkig. Ezzel visszaérkeztünk a pályaudvarhoz. Elbúcsúztunk a barátainktól, gondolatban Zürichtől és Svájctól is, majd vonatra szálltunk, és hamar megérkeztünk a repülőtérre.
Becsekkoltunk, és elindultunk megkeresni a terminált, ahonnan a gépünk indult: A06. Útközben kellő mennyiségű tábla mutatta az utat az A, B, E kapuk felé. Szerepelt rajtuk egy kis plusz információ, hogy aki az A felé megy, az úgy számítson, hogy 15-20 perc az út, és 1-86-ig vannak számozva a terminálok. Remek, akkor lépjünk ki egy kicsit, és reménykedjünk, hogy a számozás onnan kezdődik, amerre mi vagyunk. Szerencsére így is volt. Pici késéssel indultunk, mert megvártunk két átszálló utast. Protekció híján pont szárny mellett kaptunk helyet, de végig felhőben repültünk, úgyhogy nem vesztettünk semmit. Elég rossz élményem volt leszállásnál, hogy az egyik fülem eléggé bedugult, hiába szopogattam savanyú cukrot. (Odafelé nem volt ilyen gond.) Több mint tíz perc múlva, három nagy "fülkattanás" után lett végre jobb.
Este 8 órára értünk haza. Veronika már aludt, Annával viszont nagyon megörültünk egymásnak :-)
Nagyon szép utatok volt!
VálaszTörlésBizony, nagyon-nagyon jól éreztem magam, csak ajánlani tudom :-)
VálaszTörlés