Renato Parolin szívecske

Sofie esküvőjére egy közös projekttel készültünk, piros-bordó szívekből készült egy nászágytakaró.
Ez volt az én részem:



Ez a kép az összeállítás után készült.

Kukoricakrémleves

Ez a recept egy barátnőmtől származik, a családban mindenkinek nagy kedvence.

Hozzávalók:
1 kg mirelit morzsolt kukorica
5 dl tej
3 dkg margarin
1 evőkanál liszt
1 tyúkhúsleveskocka
1 teáskanál cukor
késhegynyi fehér bors
só
reszelt sajt
esetleg levesgyöngy

A még fagyos kukoricát 8 dl enyhén sós, forrásban lévő vízbe tesszük, és az újraforrástól számított 5 percig főzzük. Ezután leszűrjük a levét, félretesszük.
A kukorica 1/3-ad részét összeturmixoljuk a tejjel, amíg sűrű pép lesz.
Leveses fazékban felforrósítjuk a margarint, rászórjuk a lisztet, és habzásig hevítjük. Hozzákeverünk a kukorica főzőlevéből fél litert (a többivel lehet esetleg hígítani később), és addig forraljuk, amíg ez is sűrű, sima pép lesz.
Ráöntjük a kukoricás tejet, beletesszük a húsleveskockát, cukorral, sóval, borssal fűszerezzük. Folytonosan kevergetve felforraljuk.
Leveses tányérban teszünk hozzá a megmaradt kukoricából, esetleg levesgyöngyöt is, és reszelt sajtot szórunk a tetejére.

Rózsaszín lótuszvirág

Még régebben kaptam a páromtól rózsaszín szívecskés Swarovski fülbevalót. Most sikerült vennem ugyanolyan színű, kisebb szívecskéket, és tegnap éjjel elkészült belőle ez a gyönyörű medál. A fülbevaló kapott új kapcsot, és kiegészítettem néhány gyönggyel, hogy még jobban passzoljon.

Az első verzióban átlátszó kristály gyöngyöket fűztem középre, de valahogy nem volt az igazi. Újrakezdtem bordó gyöngyökkel, és már menet közben egyre jobban tetszett. A lánc negyedik nekifutásra készült el. Először a felfüggesztés helyén változtattam, utána a csiszolt gyöngyök elrendezésén, aztán az egyik oldalon a kelleténél egy gyönggyel többet fűztem fel, persze a legelején. Végül aztán csak elkészült, úgyhogy nagyon boldogan mentem aludni :-)))

Legalább egyszer biztos fűzök még ilyet, kékeszöld szívecskékből.

Andrea, Manka, Móni, köszönöm szépen a segítséget! :-)

Anna szülinapja

Anna ma 15 óra 15 perckor lett négy éves.
Isten éltessen sokáig egészségben, boldogságban, kedves leánykánk!



Ma az én családommal ünnepeltünk, hétvégén köszönti őt a párom családja.

Orvoskrimik

Nagyon szeretek olvasni, ez már kiderült a tavalyi könyvajánlóimból is. Az idei olvasmányaim közül még egyikről sem írtam, nem mintha nem lenne miről, épp ellenkezőleg, túl sokan vannak. Ugyanis Annával beiratkoztunk a könyvtárba (megkerestem a kerületünkben azt, amelyiknek a legnagyobb a gyerekrészlege), így folyamatos az utánpótlás. Amikor Anna meglátta a temérdek gyerekkönyvet, azt mondta: "Hú, de csodás!" :-) Természetesen ő is kölcsönöz könyveket, Tesz-Vesz város és Micimackó az aktuális kedvenc.

Úgyhogy azt találtam ki, hogy téma vagy szerző szerinti tematikus ajánlókkal jelentkezem.
Az első könyvajánlóm az orvosi thrillerekről szól, három idén olvasott orvoskrimi kapcsán.



Még januárban olvastam Tess Gerritsen: A sebész című regényét. Ettől a szerzőtől ez az első könyvem, határozottan tetszett, izgalmas volt a végkifejlet is, kíváncsi vagyok a többi művére is. Ajánlom mindenkinek, aki szerette Robin Cook régi stílusú regényeit.
(A sorozatgyilkos az éjszaka leple alatt besurran női áldozatainak otthonába, és válogatott kínzásoknak veti alá őket. Olyan kegyetlenül ügyesen bánik a szikével, hogy kiérdemli a „sebész” nevet. Utolsó áldozata, Cordell doktornő épphogy megmenekül, de a szörnyű emlékek elől szülővárosából Bostonba költözik, ahol új életet kezd. Ám pár évvel később a halottnak hitt „sebész” ismét lecsap, és nem hagy kétséget afelől, hogy hamarosan befejezi a félbehagyott munkát…")

Hogy ezt miért így mondom? Olvastam Robin Cook: Idegen test című regényét is, és valahogy nem az igazi, pláne, ha a sokkal korábbi regényeivel hasonlítom össze. Egy fokkal jobb, mint a Halálcsapda volt, de nem értem például, hogy a címnek mi köze van a történésekhez. Hamar kiderül, kik a rosszfiúk/-lányok, és általában izgulni lehet azon, amikor főhőseink még tudatlanul találkoznak velük. Kivéve ebben a könyvben, ugyanis valahogy ez sem sikerült. Remek környezetrajzot kapunk Indiáról, de nem kapcsolódik kellőképpen a cselekményhez. Úgyhogy maradok Cook régi könyveinek a rajongója...

Még februárban óriási örömmel fedeztem fel egy kedvenc szerzőm, Steven Spruill-nak egy számomra eleddig ismeretlen művét. Nem csalódtam benne, nagyon tetszett. Megfelelően adagolt orvosi részletek, izgalmas fejlemények, remek ötletek, úgyhogy igen, a Lélekvesztő méltó tagja a szerző többi regényének: Fájdalomcsillapító, Vérbank.
(Dr. Roland Lancaster zseniális agysebész — viszont aljas ember. Miközben azon dolgozik, hogy megfejtse a látás mechanizmusát, hogy gyógyítani tudja a vakságot — tisztességtelen szándékkal közeledik legáldozatosabb fiatal munkatársnőjéhez, dr. Suzannah Lordhoz. A doktornő visszautasítja közeledését, ezért rövid úton ki is teszi a kutatócsoportból. Suzannah általános sebész lesz, találkozik egy kedves páciensével, Andrew Dugan festővel, akinek az agyába beépített mikrochip adta vissza a látását. Legnagyobb meglepetésére a férfi arra kéri: távolítsa el ezt az „átkozott valamit" a fejéből. A doktornő gondolkodóba esik: küszöbön áll a mikrolapka hatósági engedélyezése, amikor ezrek fejébe építhetik be, s eddig senkitől nem hallotta, hogy valami baj lenne vele...)

Az orvoskrimik kedvelőinek továbbá melegen ajánlom Ken McClure és Michael Palmer összes regényét. F. Paul Wilson sajnos csak két remek könyvet írt (Kiválasztottak, Kapszula), H. Harris Gerhard&Leslie Alan Horvitz: Vakpróbája is nagyon izgalmas.

Deltoid fülbevalók

Ezt a málna színű gyöngyöt még a lepkés tűpárnához vettem tavaly februárban, maradt belőle bőven, de nem tudtam, milyen ékszert csináljak belőle. Pár hete jött a felismerés, az új felsőm hasonló színű, nosza, keressünk gyorsan valamilyen mintát hozzá. Eszembe jutott Szilu deltoid mintája, amit valamikor ki akartam próbálni, úgyhogy a gondolatot tett követte, és ez lett az eredmény:

Nem pontosan ugyanolyan, mint az eredeti, kétszer vissza is kellett bontanom menet közben, mert csak fejben változtattam, papíron nem. Aztán az első végeredmény sem tetszett, brutál módon szétvágtam, de végül én győztem :-) Lesz majd hozzá medál is, remélem, pont elég lesz hozzá a delica...

Egy kis gyöngytörténelem

Ma van a húsz éves évfordulója annak, hogy elkezdtem gyöngyöt fűzni.

Onnan tudom ilyen pontosan, hogy hatodikos voltam, és a tanítási év utolsó előtti szombatján nyílt napot tartottak az iskolában, mindenféle kézműves foglalkozással. Kipróbáltam a nemezelést, batikolást, majd leültem gyöngyöt fűzni. Ezt a krokodilocskát készítettem akkor, majd egy egérkét is, aztán véget ért a kézművesdélelőtt. Kölcsönkértem és lefénymásoltuk a Jó játék... a gyöngyfűzés című könyvet, amelyet a gyöngyfűzős asztalnál lehetett lapozgatni. A benne lévő állatokkal, virágokkal, stb. kezdődött a gyöngyös pályafutásom. Az ékszereket, elsősorban fülbevalókat én találtam ki, mivel nem volt semmilyen szakirodalom. Villamosmérnök apukámtól kaptam drótot és szerszámokat, így még több mindennel tudtam kísérletezni.

Az első gyöngyeimet a Deák Ferenc téren, egy azóta már megszűnt Röltexben szereztük be. Emlékszem, hogy kimérve lehetett kapni, 10 dkg gyöngy 36 Ft volt, és mindegyikből vettünk: sötétkék (ld. kék-arany-vörös török) és rózsaszín 6 mm szalmát, sötétkék és lila 8/0 kását, aranysárga 9/0 kását, meg 20 dkg vegyes 5/0 kását.
A későbbiekben, ha egy boltban olyan gyöngyöt találtam, amilyen még nem volt, rögtön vettem belőle. Eleinte csak cseh gyöngyöket lehetett kapni, aztán jöttek a kínaiak. Bár kezdetben örültem, milyen sokfajta gyöngyöm lett, egy idő után felismertem az eltérő minőséget...

1997 nagy mérföldkövet jelent nekem a gyöngyfűzésben, ugyanis egy francia nyelvi tábor mellékhatásaként Szegeden célzottan megtaláltam a Kreatív Kincstár újonnan megnyílt boltját, rengeteg cseh gyönggyel, és a Gyöngyvarázs sorozat első kötetével. Később Budapesten is lett boltjuk, további kötetek jelentek meg. Újabb boltokban lehetett még több fajta gyöngyöt kapni, az internet elterjedésével szintén tovább bővült az ötletek tárháza.
A swarovski kristályok és a mindenféle japán gyöngyök közelmúltbeli megjelenésével pedig még csodásabb alkotások születnek, és a mostanában elterjedt blogolásnak köszönhetően nagyszerű emberekkel és inspiráló műveikkel lehet megismerkedni.

2002-ben olyan konkurencia jelent meg az életemben, amely erősen visszavetette a gyöngyfűzést: a keresztszemes hímzés. Ők ketten azóta is versengenek a szabadidőmért... Egy-egy gyöngyös alkotás viszonylag hamarabb elkészül, mint egy hímzés, így gyorsabban ad sikerélményt. Kivéve, ha nem minta alapján fűzök, vagy más színt, gyöngyöket használok, mint a leírás. Mert ha nem úgy néz ki valami, ahogyan elképzeltem, akkor annyiszor bontok vissza, amíg jó nem lesz, vagy amíg elegem nem lesz belőle, hogy órákon keresztül ügyködök nulla eredménnyel. A hímzésnél "csak" követni kell a színeket és szimbólumokat, így biztosabb, bár lassabb a sikerélmény. Persze ezt is el lehet rontani, akkor dühösen visszabontok... Lényeg az, hogy hangulattól (és határidőtől) függően hódolok hol egyik, hol másik hobbimnak.

Összegzés

Nagyon jó volt, remekül éreztük magunkat, élveztük minden percét. Még jobb lett volna, ha kevesebbet esik az eső, és nem borítja olyan sokszor felhő a hegyeket, de legalább volt sok napsütés is.

Kimaradt néhány látnivaló a környékről, úgyhogy ha összejön, valamikor még egyszer szeretnénk eljönni ide a gyerekekkel. Ezzel egyébként ugyanígy vagyunk az összes többi hellyel, ahol Attilával voltunk az elmúlt 10 évben, valamik miatt mindenhová vissza kell majd menni :-))
Úgyhogy reméljük, hogy akkor verőfényes időben lesz részünk, bár sajnos hegyekben sokszor számítani lehet hirtelen időjárás-változásra. Azt pedig hónapokkal korábban, repülőjegy vásárlásánál sajnos nem tudják garantálni, hogy pont azon a héten lesz napsütés, amikor megyünk.

Jelenleg éjszakánként a svájci fotókönyvön dolgozunk. Nem halad túl gyorsan, de egyszer majd csak kész lesz. Aztán még összesen hat fotóalbumot kell elkészíteni, az esküvőnkről és más utazásokról, "hagyományos" módon, azaz albumba ragasztani a fényképeket fotósarkokkal. A mérce a 2000-es francia utunk, amelyről már elkészült egy nagyon szép album.